2014. június 26., csütörtök

Robert Bloch - Tűzgolyó


Hát nem győzött meg. 
Pszicho után sokkal többet vártam. 
Semmi izgalom, semmi feszültség, semmi-semmi. 
Unni éppen nem untam, de nem esett le az állam. 
Mivel a befejezés korrektre sikeredett, nem húzom le jobban.

Értékelés: 3,5/5

Pán, Budapest, 1990
186 oldal

2014. június 24., kedd

Stephen King - Joyland

Nos, hát hol is kezdjem?
Nem egy megszokott pörgős eseménydús King-sztori. Nem rossz, de határozottan nem zseniális alkotás. Gyorsan emészthető, könnyű kis nyári, tóparton, nagyon unatkozós délutánra való olvasmány.
Egy ici-picit többet vártam, de azért így sem okozott csalódást. Nagyon szimpatikus volt benne minden karakter, annak ellenére, hogy egyikük sem volt egy túl izgalmas személyiség. Hétköznapi átlagos emberek, átlagos gondokkal, és átlagos élettel. 
Azért az unalom ellenére nem tudtam letenni, így azért nem tudom lehúzni, na. Olvasmányos, a fordítással sem volt gondom, érezhető benne King tapasztaltsága, és azért a végére nem okozott csalódást.

Mindenképp megéri elolvasni, mert a Joyland-en keresztük, Mesterünk egy új oldalának részesei lehetünk.
Értékelés: 4/5
Európa, Budapest, 2014
320 oldal

2014. június 19., csütörtök

Stephen King: A Setét Torony – A hármak elhívatása (A Setét Torony 2.)


Össze sem lehet hasonlítani a Harcossal. Még több kérdést vet fel, de a könyvbe nem tudok belekötni. Örülök, hogy folytattam, és nem álltam le az első kötetnél. 
King, azért mégis csak King. Nem horror, és nem véres, viszont cserébe, egy olyan világba vezet, amit én is szívesen megismernék… és meg is fogok.

Értékelés: 5/5

Európa, Budapest, 2004

460 oldal

2014. június 16., hétfő

Veronica Roth - A beavatott (Divergent 1.)

Cselekményleírás!

Ahhoz képest, hogy egy vérbeli tiniregény, gyorsan kivégeztem.
Sajnos, akárhányszor elolvastam, hogy Beatrice, azonnal elkezdte énekelni Feró az agyamban, hogy A munkának vége, kijössz a gyárból, egy vodkától erős vagy és bátor… … és röhögtem. Mint állat. Szóval ez volt az egyik tényező ami miatt szórakoztatott a könyv.
Annyira levágós volt már a legelején, hogy Tóbiás pajtás és a mi kis Ricse-Ricse-Beatricsénk között dúlni fog a szerelem, csak az volt a kérdés hogy mikor. Vágtam volna szájba mindkettőt, hogy mit kell annyit hisztizni basszus, fejezeteken keresztül kerülgették egymást, kézfogások simogatások, elkapott pillantások, basszus ne máááár. Ennyire nem kell a feszkó.
Egyébként ezek a csoportok, elég gázak. Így nem lehet élni, tuti megzombulnék. Mint ahogy a szereplők is agymosott barmok voltak.
A legszimpibb karakter Cristina és a fickója volt, akinek nem jegyeztem, meg a nevét, a másik pedig Peter. Több okból is: 
1. Mert normális neve volt. 
2. Mert egy kis genyó. :D Valamiért bejött a stílusa. Nem azért mert én ilyen vagyok, nyilván nem szúrnám ki senkinek a szemét, csak hogy első lehessek valamiben.

Ez az összeesküvés amit a Műveltek kitaláltak, meg a szérum dolog, elég fura volt számomra, meg az hogy thhherrrrrrmésztesen Négyes is elfajzott. Hát na. Muszáj ketten különcnek lenniük. Így tök hatásvadász az egész.
Szóval amikor kiderült, hogy leánykánk a szextől fél, majdnem összefostam magam. Mondom na neeeeee. :D :D Nyilván, már nem vagyok 16 éves szűz kislány, és a másik oldalról szemlélem a dolgokat, ezért nem tudtam értékelni, hogy a srác sem vette még le senki előtt a pólóját, a leány meg egyenesen félt még majdnem hogy ránézni is. Csapjatok mááár a lecsóba, nem kell itt szarozni! Szóval na, kiakadtam, vagy csinálják, vagy ne csinálják, csak ne menjen ez a csöpögős szenvedés. De hát ment.
Befejezésül, hát hogy még hatásosabb legyen az egész Főhősnőnk szülei természetesen hősies halált halnak, Ők pedig átmenetileg nyilván csak átmenetileg, ha van folytatása a könyvnek, megmentik az eléggé Elfajzott világukat. 
Részemről atomot adtam volna mindenkinek. De amúgy jó könyv. :)

Ha nem veszem meg PIF ajándékozásra, akkor valószínűleg nem 3 nap alatt olvasom el, sőt soha el sem olvasom, mert nem fogott meg a fülszöveg annyira, hogy kívánságlistás legyen, de ha már ezzel a könyvvel jöttem ki a könyvesboltból, csak nem küldöm tovább úgy, hogy bele ne olvassak.
Szóval. Ajánlom minden lánynak, aki még szűz, mert Ők még átérzik Ricse kínjait, és nem ajánlom egy nőnek sem akinek már egynél többször volt közösülésben része. Pasiknak meg egyáltalán nem, mert tuti agykukit kapnak tőle.
Ja, banyek majdnem kifelejtettem: Úgy irigylem őket, hogy naponta csináltatnak új tetoválást, rányalnak egy ragtapaszt, és háztetőkön ugrálnak, meg szétverik egymást. Ahhha. Bazzeg, egyszer sem kenegették egymást Betadine-nal. :D 
Én is akarok 2 nap alatt begyógyuló ingyen tetkót.

Érékelés: 5/5

Ciceró, Budapest, 2012
430 oldal

2014. június 14., szombat

Vivien Holloway - Pokoli szolgálat

Mivel sosem olvastam még ebben a témában, gőzöm sem volt mi jön majd ki belőle. Valahogy olyannak képzeltem, mint a Constantine a démonvadász c. filmet. Nem lőttem nagyon mellé, és nálam az a film teli találat volt.
A könyv, pörgött, nem untam egy pillanatig sem, de folyamatosan fura érzésem volt tőle.Megmagyarázhatatlan.
Nincs túl sok mondanivalóm, valahogy nem jönnek a kritikus szavak, egyszerűen jó volt, átérezhetően írta le az érzéseit, bár nekem túl sok volt Lilian önmarcangolása, ahogy magába fojtottan rinyál és kesereg, kifelé mutatja a kőkemény vérszomjas szukát, de befelé egy lelki nyomorék. Bár miért is ne lenne az, hiszen sokat szívott.
Az utolsó fejezet elején van némi homály, és felmerült, hogy Ez most hogy jött össze? és nem értettem, hogy hogy történhetett meg, de a befejezés – kétség sem férhet hozzá – ötcsillagosra sikerült.
Remélem a következő részben választ kapok a kérdésemre.
Értékelés: 5/5
Aba, Budapest, 2013
320 oldal

2014. június 12., csütörtök

Patrick Süskind - A parfüm

Hát hú-ha.
Egy újabb hirtelen felindulásból elkövetett olvasás áldozata lettem. Ez a pár száz oldalacska igazán nem volt sok, de annál inkább sokkolt. 
Tátott szájjal olvastam. 
Szinte én is éreztem az illatokat, mit éreztem(!), még akár meg is tapinthattam volna a levegőben őket, annyira vibráltak.

Semmiképp sem sorolnám be a horror műfajába; A parfümből egyszerűen hiányzik a rettegés. Inkább túlfűtött szenvedély, és romantika fűszerezi, a maga nagyon groteszk módján.
A szeretet hiánya különös módon bontakozik ki benne, másra sem vágyik, minthogy elismerjék, és végre észrevegyék. A képességeivel mindent elérhet, amit csak akar. A manipuláció, amire képes, és amit lelkiismeret-furdalás nélkül meg is tesz, nem sorozatgyilkos szörnyeteggé változtatja – ahogy azt elvártam a könyv elején – hanem együttérzést, és csodálatot vált ki. Tiszta. Érzelmektől mentes, egyedül az érzékeire, pontosabban csak egyre – a szaglására hivatkozva teszi, amit tennie kell, és olvasás közben megértjük. Ő enélkül nem létezhet. Kell neki, és nekünk is, hogy létrehozzon újra valami újat, amitől minket is elvarázsol. 
Befejezés, okoz némi meglepetést, számomra túl gyorsan történik – ezért a fél csillag levonás – de egyben az összhatással elenyésző kis hiányosság, amin túl tudom tenni magam. Illetve a vörös hajú lánnyal kapcsolatos „érzéseiről” olvastam volna egy kicsit részletesebben. 
Kötelező olvasmány.

Értékelés: 4,5/5

Partvonal, Budapest, 2005
260 oldal