Én is bemennék a Hasznos Holmikba, és biztos, hogy találnék valami egészen különös dolgot, amire eget rengető szükségem lenne, égetne a vágy érte, és gondolkodás nélkül nem foglalkozva a következményekkel, megtenném az apró csínyt, bármi legyen is. Hiszen APRÓ. NEM LEHET BELŐLE BAJ.
Annyira valóságos, mégis hihetetlen a történet, hogy nem azt éreztem, hogy valami jót olvasok, hanem azt, hogy én is benne vagyok a történetben, és ez félelmetes és zseniális. Egyszerre vagyok a fájdalmával és titkaival viaskodó Polly, a nyakig pácban ülő Rosszcsont, a semmit sem értő Alan, a könnyen rászedhető Ász, a szófukar, magának való Nettie, a bűntudattól, és félelemtől szenvedő Brian és a többi szereplő is. Mindegyikük én vagyok, de leginkább Leland vagyok. LELAND GAUNT. Róla keveset tudunk meg a leírásból, mindenki olyannak látja amilyennek szeretné, és ő bizony alkalmazkodik az igénykehez. De még mennyire, hogy alkalmazkodik!!!
A történet gyorsan kibontakozik, az események pillanatok alatt felpörögnek, majd egy gigantikus csúcsban robban az egész, mindenki szemesül a kis csínnyel amit elkövetett, mindenki észbe kap, és ellenségből újra barátokká válnak, a gonosz pedig bár elmenekül, amiért jött, azt nem kaparintja meg, és üres kézzel távozik. A távozás lélegzetelállító, látványos, és hihetetlen.
A történet a maga módján hepiend, mert igaz, hogy rengetegen meghalnak, és igaz, hogy a város darabjaira hullik, de az életben maradottak újra megtalálják önmagukat, és esélyt kapnak az újrakezdéshez.
Zseniális olvasmány, az egyik legjobb könyve a Mesternek.
Értékelés: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése