Cselekményleírás!
Ez egy… baromság.
Rengeteg problémám volt a könyvvel.
Először is, ami magát a könyvet illeti; kegyetlen mértékben lerontotta az olvasás élményét, hogy 3-4 oldalanként olyan orbitális nyomdai hibák voltak, az elejétől a végéig, hogy legszívesebben a hajam tépkedtem volna tőle. Tudom, ez nem Cook hibája, de sajnos az összhatást nagyon befolyásolta.
Másodszor, hogy lehet a „kis Viktort” Kivire rövidíteni? Nem hiszem, hogy a fordító nem tudott volna valami kreatívabbat, és kevésbé röhejeset kitalálni. Annyira idegesített a neve, valahogy nem illett össze a sráccal. Annyira komolytalan volt, hogy nem tudott hiteles lenni a szuper-intelligencia.
Másodszor, hogy lehet a „kis Viktort” Kivire rövidíteni? Nem hiszem, hogy a fordító nem tudott volna valami kreatívabbat, és kevésbé röhejeset kitalálni. Annyira idegesített a neve, valahogy nem illett össze a sráccal. Annyira komolytalan volt, hogy nem tudott hiteles lenni a szuper-intelligencia.
A történetről pedig annyit, hogy már az elején totál egyértelmű volt, hogy Kivi lesz a főgonosz, a hülye doki apuka elcseszett kis teremtménye. Már a szülés levezetésénél fel tudtam volna képelni Dr. Viktort, hogy mi a fenének kell mindenbe belemagyaráznia.
(Ja a másik: mindenki Dr. Frank, meg Viktor… ááááááááá)
Aztán ugye történnek furcsa dolgok, meghalnak itt-ott az emberek, és a dokikánk bizony beparázik, hogy az ő meggénkezelt kis fiacskája vajon benne van-e a dologban, vagy valaki más szívatja-e. Anyuka jobban levágja hogy gondok vannak, ráadásul még pszichiáter is, úgyhogy magánnyomozásba kezd. Ezek a része jöttek be a legjobban. Volt értelmük, volt bennük logika, olvastatta magát a történet.
Komolyan az egész könyvben Marsha az egyetlen pozitív szereplő, akit úgy igazán végig kedveltem.
Kivit meg egyszerűen nem tudtam okos gyereknek elképzelni, mert oké, legyen kegyetlen magas intelligenciája, de ne akarjon már három évesen egy saját labort. Képtelenség. Előbb tanuljon meg járni, meg beszélni, és azután okoskodjon. Annyira irreálisan tökéletes volt, hogy minden hitelességét elvesztette. Meg persze rögtön levágtam, hogy ő nyírja ki a macskát, meg az adócsaló fickót, a családjával együtt. Meg a saját öccsét, meg még a dadust is.
Meg itt vannak ezek a kolumbiaiak. Én ha drogdíler lennék, nem állnék szóba egy 10 éves kölyökkel úgy, hogy még tök lazán dirigál is nekik. Haha. Na persze. Még akkor se, ha szuper módszerekkel tudnék kokaint előállítani.
Cook túlságosan nagy kontrasztot épít fel a szülők és a gyerek között, annyira leépít mindenkit, és úgymond primitívnek titulál, hogy ez a való életben képtelenség. Tudom, hogy „mi az hogy való élet, ez egy kitalált regény”, de én próbáltam elhinni, hogy ez megtörténhet, ha van egy bolond tudós, akiből hiányzik a moralitás. De hogy utána ennyire hülye legyen valaki?! Meg mindenki?!
a vége tetszett, mert hagyott egy levegőben lógó szálat, amit továbbképzelhettem, és nem ilyen hülyén képzeltem tovább :D
Értékelés: 3,5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése