Stephen King - Halálsoron

Cselekményleírás!

Fura, de nehezen álltam neki. Előbb láttam a filmet, és az annyira megérintett, hogy féltem, ha olvasva látom akkor még jobban kikészülök.

Elkezdtem olvasni, de nyögve nyelősen ment, mert nem akaródzott a dolog úgy, hogy tudom a történet végét. Félretettem egy kis időre, ekkor a harmadik rész elején jártam. Öt másik könyvet olvastam el közben…

Tegnap valahogy megint a kezeim közé került, és elkapott valami furcsa érzés, egyszerűen nem tudtam letenni. Lefeküdtünk aludni, és pedig a kezemben szorongattam a könyvet, hogy olvasnom kell. Akármeddig jutok, egykor alvás, hogy ne legyek másnap mosottsz*r
Aha. Egyszerűen nem bírta abbahagyni. Nem. Végig. Kellett. Olvasnom.

Hiába gyilkos volt, Del a szememben, egy védtelen, nagyon egyszerű, de jóságos ember volt. Előre rettegtem a kivégzésétől, és óóóó, hogy gyűlöltem Percyt az a nyamvadt kis nyomorékot. Szinte én is éreztem az égett hús szagát. Hideg rázó érzés volt.
Gyűlöltem Percyt. Még Kölyök is sokkal szimpatikusabb volt nála, vicces volt ahogy szívatott mindenkit.

Amikor Paul a munkatársaival elmondta a feleségének, hogy mi a helyzet, az meg kifakadt, hogy ezt nem lehet hagyni, nem tehetik ezt egy ártatlan emberrel, eltört a mécsesem. Zokogni azért nem zokogtam, de patakzottak a könnyeim. Soha nem voltam egy érzelgős, de most gyűlöletet éreztem, King iránt.

Megteremt, aztán mint aki jól végezte dolgát, MEGÖL egy ilyen karaktert? Hát milyen ember csinál ilyet?

…és tudom, hogy meg kellett tennie, hogy ilyen csodálatos regényt tudjon írni, de annyira elszomorít, és tele leszek rossz érzésekkel, mintha legalább az egyik jó barátom halálos ítéletét mondta volna ki.

Igen, azt hiszem John Coffey mindenki jó barátja volt… hiányozni fog.

ezennel fogadom, hogy előbb mindig a könyvet olvasom el, és aztán nézem meg a belőle készült filmet

Értékelés: 5/5