Simon Tamás - Vérmacska

Ez egy szemét.

Tudtam, hogy mire kell számítanom, de nem gondoltam, hogy ennyire szánakozó leszek, ha végigolvastam.

Köcsög-baZmeg-fasz-lófasz-balfasz-kurva-kibaszott-geci-buzi. Ez mind egy oldalon.

Ezekkel a gyönyörű magyar szavakkal tudnám jellemezni az egész művet.

Mert az egy dolog, hogy olyan rohadt hosszú, és értelmezhetetlen, véget nem érő nyomorult mondatkupacokból álló, idegesítő szerkezetben építi fel a történetet a csodálatos írói vénával megáldott emberünk, de hogy nincs is történet, amiről azt hiszi, hogy felépítette, hát menten becsinálok.

Pár óra alatt sikerült végigrágnom ezen a förtelmes irományon magam, és örülök, hogy csak ennyi idő ment el rá az életemből.

Azon kívül, hogy egy ilyen könyvben említi Dr. Veres Pált, mélységesen felháborodtam, ráadásul helytelenül Veress-nek írja. Ha már írsz baZmeg, legalább próbáld meg helyesen.

Ja, és Istenkáromlás egy ilyen könyvben megemlíteni Kingnek két zseniális művét is, plusz még a Kispált, a Tankcsapdát és más jó zenéket, mint pl. sejtésem szerint a Guns N Roses-t. Azt hiszi, hogy ettől szimpatikusabb lett, az elbaszott főszereplője a történetnek?
Hitelesebb lett volna a dolog, ha valami elbaszott technókirályról szól az egész, és nem egy koncertekre járó dagadékról.

A macskákat eddig is rühelltem, de ezek után még jobban fogom, mert azt legalább sikerült a valóságnak megfelelően ábrázolni, hogy milyen galád kis dögök.

Ezért a könyvért egy darab szart nem érdemes adni, nemhogy pénzt.
Tudtam, hogy el se kellene olvasnom.
Nem értem azokat akik ömlengve nyáladzanak egy ilyen hulladék könyvtől.

Nem tudok írni, és biztos ettől is förtelmesebbet írnék, de legalább beismerem, és meg sem próbálom. Az írónak sem kellett volna, hisz próbálkozzanak csak a kutyák.

Pfejj.

Értékelés: 0,5/5