Egy hülye sztorinak indul, hülye szereplőkel és a hülye problémáikkal. Egyáltalán nem érdekelt a könyv, de egy kihívás miatt kezdtem el olvasni, így úgy voltam vele, akármi sül ki belőle el fogom olvasni, szenvedések árán is akár… jó döntés volt.
Az elején tényleg csak a szereplők magánéletéről van szó, a fő szálon alig történik valami.
Pontosabban nincs is fő szál
A két hülye főszereplő összevesznek, az egyik levágja a hisztit a másik utánamegy, és véletlenül pofára esik egy csőben, ami a földből áll ki. Aztán ásni kezdenek és találnak egy hullát, aki nagyon halott.
Semmit nem tudnak róla, aztán kiderítenek ezt-azt, ami nagyon kevés ahhoz, hogy előre segítse őket az ügyben.
Semmit nem tudnak róla, aztán kiderítenek ezt-azt, ami nagyon kevés ahhoz, hogy előre segítse őket az ügyben.
Megint jön egy sor magánélet, néha elvétve egy kis nyomozás, de semmi extra.
Ezután pihentettem a könyvet.
Két hét után tegnap vettem elő újra, mert megígértem magamnak, végigolvasom. Mire eljutottam a könyv feléig egy óriásit fordult a véleményem. Majdnem minden szál összefutott, olyanok derültek ki, hogy eltátottam a számat, és nem bírtam letenni a könyvet. Amíg be nem aludtam.
Ma reggel felkeltem, és addig olvastam amíg be nem fejeztem. És amit a végkifejlet nyújtott, attól az elmém elélvezett.
Ma reggel felkeltem, és addig olvastam amíg be nem fejeztem. És amit a végkifejlet nyújtott, attól az elmém elélvezett.
Ez egy igazi krimi, nagyon bonyolult gyilkossággal, a vallást és a zárt hitközösségeket szedi elő, de a végén kiderül, hogy akit a legjobb fiúnak hiszünk az a legrosszabb.
Nekem a könyvből az volt a tanulság (amit eddig is így gondoltam), hogy az hogy hiszel valamiben nagyon jó dolog, de ezt egy zárt közösségben másokkal is megosztani, elvárásoknak megfelelni, és úgy élni, hogy mindent megvonsz magadtól, amit egy kicsit is élvezel, képmutatást szül. Látszólagosságot.
Értékelés: 4,5/5
Értékelés: 4,5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése