A következő címkéjű bejegyzések mutatása: thriller. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: thriller. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. november 11., kedd

Stephen King - Az 1-2.

Cselekményleírás!

Még mindig a könyv hatása alatt állok, semmilyen gondolatom nincs. Természetesen nagyon tetszett, hiába 1400 oldal, nincs benne felesleges szócséplés, mindennek helye van. Ahogy felépíti időrendben az egész történetet ugrál a történetek között, az még élvezetesebbé teszi. 
Egyetlen dolog van ami miatt levontam fél csillagot: komolyan kellett bele, hogy mindenki végigmenjen Beverlyn 11 évesen?????

Értékelés: 4,5/5

2014. november 10., hétfő

Thomas Harris - Hannibal (Hannibal 3.)


Annyi minden zavart a könyvben, de egyszerűen nem lehet nem szeretni. 

Végre leginkább Lechter doki áll a középpontban, imádtam a stílusát. Igaz, nem kicsit sznob, de van benne valami ellenállhatatlan. Staling is érzi ezt. 
Főhősnőnk elképesztő nyomozásba fog, miközben mindenki megpróbálja aláásni a tekintélyt. Krendler egyenesen idegesített, legszívesebben bemostam volna neki egyet. Tipikus egoista soviniszta barom. Mason-ról meg inkább ne is beszéljünk. Egy görény. Sokkal undorítóbb és alávalóbb Lechternél. Irtóztam tőle, nem csak a kinézete miatt, hanem a gyerekek miatt. Igazi elmebeteg. 
Barney, a jó öreg Barney, van sütnivalója, helyén van a szíve, örültem, hogy kapott némi szerepet. Meg hogy nem adta el magát… teljesen. 
A vége nagyon meglepett, egyáltalán nem ilyen befejezésre számítottam, és ezért egy picit csalódott is vagyok, mert Starling nyomozóból nem néztem ki ilyeneket… meglepett, na. Kíváncsi vagyok az utolsó részre, ezek után Harris mit tudott még kihozni a történetből, Hannibálból. A vörös sárkány-t, és a Bárányok hallgatnak-ot nem tudta felülmúlni, de azért ott van a toplistán.

Értéklés: 5/5

2014. szeptember 29., hétfő

Robin Cook - Járvány

Woow! 
Az eddigi legpörgősebb könyv amit Cook-tól olvastam. Annak ellenére, hogy nem volt bonyolult, és nagyon kiszámítható volt a végkifejlet, folyamatosan fent tartotta a figyelmemet, jó volt, hogy néha az „ellenség” gondolatait is megmutatta, így még nagyobb feszültséget teremtett. Azért meg kell hagyni Marissa elég belevaló nő, ügyesen helyt tudott állni, a fél csillag levonást azért kapta, mert minden nagyobb szerepet játszó pasasra ÚGY is gondolt, és ettől picit ribis lett. 
Jó kis könyv ez.


Értékelés: 4,5/5
I.P.C., Budapest, 1989
384 oldal

2014. szeptember 15., hétfő

Bram Stoker - Drakula

Ahogy Barney Stinson mondaná: „FERGETEGES!!!!!”

Értékelés: 5/5
Jókai Irodalmi Egyesület, Budapest, 1989
424 oldal

2014. szeptember 5., péntek

Rebecca James - Gyönyörű bajkeverő

Cselekményleírás!
Nos. Sikerült összeszedni a gondolataimat, és a korábbi, igen csak kifejező jellemzésemet, egy picit kibővíteni.
Ha a kedves olvasó naivan a kezébe veszi ezt a rendkívül hátborzongató pszicho-thrillernek jellemzett tákolmányt, óriásit fog csalódni. Rengeteg okból. Ugyanis: 
semmi köze a thrillerhez. Tényleg. A főszereplők egytől egyig elbaszott nyomorékok, a kivétel talán Philippa, de neki meg a neve kegyetlenül elbaszott.

Kezdjük Katherine-nel, aki semmiképpen sem Katie, mert ha valaki így hívja akkor sírva fakadunk. Mindenki, kollektívan. 
Bezárkózott lány vagyok, és a suli legnagypofájúbb, legmenőbb csaja egyik napról a másikra a legjobb barátnőm lesz. De nekem ez egyáltalán nem fura, mert biztos, annyira sivár és unalmas az élete, hogy szüksége van egy lelkileg széthullott, elkényeztetett úri picsára. Bhhhiiiztoss!!!!! 
De én bekajálom minden gondolatát, mert annyira kis kivert kutyuli lettem a húgom halála óta – erről majd később – hogy muszáj találnom egy barátnőt. Nyilván a legjobb személy erre Alice, aki szintén egy elbaszott lelki nyomorék, aki mások megbántásából, és megalázásából nyeri mérhetetlen erejét és gonoszságát.

Akaratlanul is a Burok jutott az eszembe róla. Csak itt nem egy lehetetlenül, és – ilyen ember nem létezik – hihetetlenül kedves és jóakaró emberről van szó, hanem a totális ellentétéről. Aki a való életben nem létezik. Komolyan, nem hiszem. Mindenkiben van egy kis gonosz, és nyilván elkeseredettségében és bosszúvágyból lehet ám hülyeséget csinálni, de ártatlan, érdektelen emberekkel szemétkedni, puszta szórakozásból? Ha valaki ilyen akkor tuti ki is nyír bárkit, és az nem flangál csak így az utcán, és valakinek feltűnik, hogy üvölt róla, hogy Hahó! Én egy kibaszott elmebeteg vagyok! Másrészről, mindenki tisztában van a milyenségével, könyörgöm, miért nem vitette el akkor senki kényszerzubbonyban?
Szóval tök menő, hogy megismerünk egy srácot, aki a barátnőnk pasija, és hármasban smárolgatást rendezünk a lakásomon, és mindenki ott alszik pár órás ismeretség után. Oké. Fogadjuk el, az ausztráliai tinik ilyenek.
Totál idegesítő, hogy ugrál az időben. Miért nem írta le szépen sorrendben az eseményeket? A lényeg átjött volna úgy is (áh, amúgy nincs lényeg, vicceltem).
Szóval itt van ez a húg-gyilkosság. Akárki azt mondja, hogy nem volt hibás. Hát nagyon téved. Elviszek egy tiniktől hemzsegő buliba egy 13 éves kislányt, otthagyom órákra, aztán amikor egy csapat fiú körében találom meg öntudatlanul, előbb lerázom a pasimat, majd elhiszem, hogy szívesen hazavisznek minket az úri negyedbe, és minden szép lesz és jó. 
Hát te nemnormális hülye liba! Kinyírtad a húgod. Erről az a véleményem, hogy Katie-nek is meg kellett volna halnia, és akkor rövidebb a könyv, és megkímél minket a szenvedéstől. De nem.

Jön ez a Mike gyerek, akivel egyik napról a másikra dúl a szerelem, aztán jön a gyerek is, de persze nem lehet happyend, mert Alice kinyírja, saját magával együtt. Mert amúgy ennyire egyszerű vízbe fúlni. Fél perc, bokáig érő pocsolyában. Aha.
Robbie a szent, és hős szerelmes jótét lélek, aki nem vágja le, hogy Alice totál hülyére veszi, csalja mindenkivel?!? Még az apjával is könyörgök. Persze ez gyorsan szétrobbantja a kapcsolatukat Faterral. Egy hülye kis picsa. Bizony. Mert ennyire erős a kötelék.
Aztán sok évvel később vagyunk, van egy kisgyerek, és hopp beugrik a képbe Robbie, és vígság van meg boldogság.
Kedves Rebecca James! Szerintem mindenkinek szívességet tennél, ha visszamennél taxis diszpécsernek, vagy angoltanárnak Kínába, nagyobb hasznodat vennék az emberek, mert könyvet írni nem tudsz.
Élmény volt.
Értékelés: 0,5/5
Athenaeum, Budapest, 2011
288 oldal

2014. augusztus 22., péntek

Darren Shan - A holtak vonulása (Város trilógia 1.)


Keresem azt a könyvet, aminek véletlenül erre nyomtatták a fülszövegét. 

Valaki szólna, ha megtalálja? 
Ahhoz képest, hogy egyáltalán nem azt kaptam amire számítottam, nem rossz, de nagyon erős túlzás „vérfagyasztó horrorként” jellemezni. 
Egy csomó ideig nem történik semmi, megy a gengszterkedés meg a lüttyögés, és az utolsó pár oldalba belegyömöszöl annyi infót, hogy kapkodom a fejem. De minden hipp-hopp megtörténik. Ráadásul annyira ellenszenves a főhősünk, hogy legszívesebben beletaposnék a szájába. Sokszor. 
Nem tudom, akarjam-e a második részt.


Értékelés: 3,5/5

Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2010

446 oldal 

2014. július 30., szerda

Donato Carrisi - Démoni suttogás

Cselekményleírás!
Ez most nem nyert.
Nem mondom, hogy rossz, mert olvasható. De amennyire lelkesen kezdtem hozzá a korábban olvasott értékelések, és könyvajánlók hatására, úgy, fordított arányosan, ahogy haladtam az olvasással, ez a lelkesedés kezdett alábbhagyni.
Öt csillagról indítottam, annak ellenére, hogy a főszereplők, szinte mind ellenszenvesek. Boris a kivétel. 
Mila egy önmarcangoló szerencsétlen, sajnáltatja is magát, ha nem is a társai előtt, de önmagában, és ez engem egyáltalán nem izgatott, nyomozzál basszus, nem kell itt a rinya. 
Rosa is egy segg, a főfelügyelőről nem is beszélve. 
Gavila doki pedig ahhoz képest, hogy „külsős” nagyon ki van nyalva a hátsója, övé az utolsó szó, mert hát nyilvánvalóan ő a nagyonokos. Mondjuk, hogy az is. 
A többiekről szót sem ejtenék, nem lényeges elemei a történetnek.

A harmadik hulla megtalálása után azt mondtam, hogy akkor ezt most én itt abbahagyom. Nem létezik ilyen, hogy egy csapaton belül ilyen dolgokat egymás elől el tudjanak, el akarjanak titkolni. Ez mi???? Mintha meg sem akarnák találni a gyilkost. 
Elkapnak mindenféle elmebetegeket, akiknek valamilyen módon közük van Albihoz, de aztán a végén persze semmire nem jutnak. Amikre rájönnek, és elősegítik a nyomozást, azok annyira felületes és elcsépelt módon vannak összeszedve, mintha a kisujjukból szívták volna ki. Egyszerűen csak rájönnek. Baszki, én is akarok ilyet.

Amikor meg előszedik az apácát, akinek van egy enyhe ragyogása röhögnöm kellett. Hát persze. Mert ez nagyon hitelessé teszi ám, de tényleg. Szóval ezt inkább hagyjuk csak meg King bácsinak.
Aztán ahogy Rosa, majd Gavila kis dolgai kiderülnek, akkor már káromkodtam magamban? EZT NEM HISZEM EL! Ez egy szar. Ha nem úgy vagyok vele, hogy ötven oldal biz' ki nem fog már rajtam, akkor bedobom a sarokba a könyvet. De kitartottam. Nyugtattam magam, hogy azért hátha elkapják a pasast.
A végéről inkább nem is mondanék semmit. Baromi nagy hepiend. Haha.
Értékelés: 3/5
Alexandra, Pécs, 2013
512 oldal

2014. július 18., péntek

Stephen King: Álom doktor (A ragyogás 2.)

Éppen most fejeztem be… nem térek magamhoz.
Ez a könyv. Felülmúlta minden várakozásomat és képzeletemet Dan életét illetően.
Nem gondoltam, hogy kenterbe veri a Ragyogást. Mert nem is
de közben mégis.
Lebilincselt. Az ágyhoz, vagy a buszhoz, vagy ahol éppen olvastam a könyvet.
Akkora történetet fabrikált, egyszerűen képtelenség nem szeretni.
Nem tudok értelmeset írni, aki olvasta a Ragyogást, azonnal szerezze be EZT is, aki pedig nem olvasta, az nagyon gyorsan hajtsa fel egy antikváriumból, mielőtt a Dokiba belekezd. A Ragyogás egy kiváló King-mű, de ettől a könyvtől, még kiválóbb lesz.
Ennyi.
Értékelés: 5/5
Európa, Budapest, 2014
576 oldal

2014. május 7., szerda

Stephen King - A remény rabjai


Hát ez kemény menet volt. Még WC-re is elfelejtettem kimenni. Ilyen gyorsan még egy könyvet sem sikerült elolvasnom. Ez valami eszméletlen! A filmet már vagy ezerszer láttam, de ez a könyv… hhúúúúúhhhhh. 

Sokkal jobb. Nem tudok mit írni, ittam minden szavát, és sajnálom, hogy ilyen hamar vége van. 
100 csillagot adnék. :)

Értékelés: 5/5

Európa, Budapest, 2003.

680 oldal

2014. május 1., csütörtök

Jeff Abbott - Pánik


Hát ez baromira bejött. 
Kapkodtam a fejem ide-oda, pörgött az egész mint állat. 
Teljesen érthető volt, az elejétől fogva levágtam, hogy ki a hunyó, ki az akiben meg lehet bízni, és Evan nagyon jól beilleszkedett a titokban élők társadalmába. Carrie-n először meglepődtem, de aztán értelmet nyertek a fura dolgok. 
Kettő dolog zavart egyedül a könyvben, ami miatt nem kapott 5 csillagot: 
Az, hogy amikor az elején hazamegy, rögtön, a halott anyjára talál rá, és esélyt sem ad, hogy reménykedhessek benne, hogy talán még él. Nem. Ő rögtön lelőtte a poént. 
Szerencsére, ezt többször nem játszotta el. 
A másik gondom pedig két névvel volt: Granger és Pettigrew. Valahogy bezavartak a Harry Potteres nevek, akkor is, ha csak említést tettek róluk a könyvben, és nem voltak ténylegesen szereplők. 
Ezt a két kis hibát leszámítva, letehetetlennek bizonyult.

Értékelés: 5/5

Ulpius-ház, Budapest, 2008

460 oldal

2014. április 23., szerda

Sophie Hannah - Idegen arcocska

Cselekményleírás!

Na lássuk csak.
Az első 150 oldal után azt gondoltam, hogy ez egy elbaszott, sekélyes és undorító iromány. Amit David művel Alice-szel, és az a hülye meg hagyja neki, egyszerűen nem térek napirendre fölötte. David egy őrült. Bár az anyja is, szóval nem értem mit csodálkozok. Alice isteníti az anyósát, aki láthatóan uralkodik felette, úgy basáskodik, ahogy csak akar. Szegény nő nem veszi észre a jeleket. Pedig Laura figyelmeztette!!! Ahülye. Jóval a gyerek előtt.
Telnek az oldalak, megy a hiszti, Alice egyre mániákusabb, fel sem tűnik neki, hogy megpróbálják bezárni, fogva tartani a házban. Annyira kétségbe van esve, hogy Picur egy másik gyerek, hogy nem lehet vele szót érteni.
Simon félig-meddig hisz neki, ezért neki meg a főnökével vannak összetűzései, aki nem mellesleg szerelmes belé. Simon viszont. Hát leszarja, úgy nagyjából. Beszippantja Alice, megszállottjává válik az ügynek, de nincs előre haladás. David állítja, hogy a gyerek az övék, Alice tagadja. Akkora baromság bazdmeg, hogy nem tudják eldönteni, hogy kinek a gyereke. Mindenki úgy áll a dologhoz, hogy szegény csaj bedilizett, és nem ismeri fel a saját gyerekét. David… nem lehet mást mondani rá: undorító. Ott a DNS-vizsgálat, de arra egy hetet várni kell, addig meg csak úgy elkezdenek pörögni az események, hogy pillázok nagyokat.
A könyv felénél olyan dolgok derülnek ki, hogy a pofám leszakad. Beszarás, és hihetetlen, de elkezd tetszeni. Nem akartam elolvasni, annyira idegesített, de az még jobban zavart, hogy nem tudom mi van a gyerekkel, hogy végül ki ölte meg Laurát, mert egyre valószínűbb, hogy nem az aki beismerte a bűneit. De akkor ki? Csakis David, hiszen Laura nem engedte, hogy lássák az ő felügyelete nélkül Felixet. Viszont Davidnek megdönthetetlen az alibije. 
Vivienne viszont egy őrült, tele birtoklási vággyal, és nem tűrte, hogy valaki ellet mondjon neki. De valahogy nem áll össze a kép.

Amikor Alice eltűnik a babával, újra felpörgött a sztori, nem bírtam letenni. Tudnom kellett mi a vége.
Az utolsó néhány fejezet, amikor Simon már rájön az egészre, és összerakja a dolgokat, egyszerűen nem hiszem el amit olvasok. Annyi előítélet volt bennem, amikor elkezdtem, és tényleg van jó pár kifogásolni valóm a könyvvel kapcsolatban, de az biztos, hogy nem a cselekmény, és a történet vége a bibis.
A befejezés az ütött. Az egy csillag, amit adni akartam elkezdett felfelé kúszni.
Ami nagyon zavart: 
– A teátrális szó. Minden második oldalon ezt használja valaki jellemzésére. Idegesítő. 
– A hülye teázást sose fogom megérteni, tudom hogy angolok, de könyörgöm, miért kell ezt minden könyvben kihangsúlyozni? Nemár. Irritáló. Teázzanak csendben, említés nélkül. Senkit sem érdekel. 
– David, egy görény. Egy ember akármennyire is ki van borulva, nem viselkedik így a feleségével. Foghatjuk arra, és arra is kell fognunk, hogy az anyja jól elbaszta, de akkor sem teheti ezt. Ettől nem thriller lesz, hanem simán csak gusztustalan, és kiábrándító.

Én imádom az őrülteket, ott van pl Hannibal Lechter, egy zseni! Akármilyen perverz és elborult az elméje, mégis kedvelhető figura. David nem az.
A vége zseniális. Sosem találtam volna ki, hogy mi lesz a vége, örülök, hogy elolvastam. Alice-ben kellemeset csalódtam, pozitív szereplője lett a történetnek. Az egyetlen, akiről kiderül, hogy értelmes, és még egy kicsit kedvelhető is.
Az időbeli ugrálás egy kicsit zavart, de amikor utolérték egymást az események, kifejezetten élvezetes volt mindkét oldalt olvasni egyszerre, ahogy rájöttek, hogy mi történik épp a másik oldalon, az úgy nekem bejött. Mintha az egy krimisorozatot néztem volna éppen, és pont időben érnek oda a zsaruk, hogy megmentsék a bajba jutott áldozatot. Jelen esetben Alice-t. Mindent egybe vetve, olvasható könyv, fenn tartja a figyelmet folyamatosan, de a szereplők jellemén lett volna még mit csiszolni.
Értékelés: 3,5/5

2014. április 5., szombat

Joe Hill - A szív alakú doboz

Cselekményleírás!
Megtaláltam a stílusom! Sajnálom Stephen King, de most Joe Hill lépett ezzel a könyvével az első helyre. Na jó nem, mert nem, lehet King-hez hasonlítani, és Ő az Örök kedvencem
Szóval. Becsináltam tőle, komolyan. Annyira elhittem amit leírt, hogy én sem hittem abban, hogy ezt Jude túlélheti.
Ó Jude. Te mocsok állat. Tuti én is beleszerettem volna, annyira jó karakter. Imádni való. Tipikusan az a pasi, aki beletipor a nők lelkébe, megalázza őket, azok mégis oda vannak érte.
Bár lehet hazudtam, és az első húzása után kirúgtam volna. De az is igaz, hogy én nem vagyok ilyen elbaszott, mint a kiscsajok, akiket összeszedett. NA mindegy.
Irtózatosan jók a leírások, külön piros pontot kap a könyv, hogy ekkora szerepet játszanak benne a kutyák, akikért talán még jobban aggódtam, mint bárki másért. A legszomorúbb pillanat az volt amikor elpusztultak.
Danny nagyon komoly, ahogy felhívja, miután meghalt, számomra itt vált letehetetlenné a könyv. Pedig ez nagyon az elején van.
Totál önsanyargatásnak bizonyult a végigolvasása, nem azért, mert annyira rossz, hanem mert annyira bevettem, és egyszerűen rettegtem elaludni, minden apró neszre felkaptam a fejem, és vártam Craddock-ot, hogy a firka-szemeivel rám meredjen, és rávegyen arra, hogy nyírjam ki Atit, majd végezzek magammal is. Hú. Ez nagyon brutálisan hangzik így visszaolvasva.
Az igazság az, hogy a fő szál, ami miatt hozzá kerül a szellem, totál igazságtalan (és ezért zseniális!). Ahogy a végére kiderül, Anna nem is lesz öngyilkos, és a hülye nővére ezt amikor elmennek hozzá, be is ismeri. Legszívesebben meg tudnám fojtani az ilyen embereket. Hogy teheti ezt a saját kislányával? Rühellek minden vallást, mert őrült fanatikussá teszi az embereket, akik értelmetlen eszméket kergetve a lehető legképtelenebb, és legborzalmasabb dolgokra veszik rá magukat, mindezt Isten nevében. Persze, mert Isten azt akarja, hogy a nevelőapák molesztálják a lányaikat, utána pedig a lányaik lányait, és ez a lányok számára a lehető legtermészetesebb és legboldogabb dolog legyen a világon. Hányok ettől. A könyv nagyon jól rámutat arra, hogy ahhoz hogy jó ember legyél, nem kell semmilyen vallási csoporthoz tartoznod, elég ha van egy értékrend amihez tartod magad, és Isten akkor is veled lesz. Nem kell imádkozod, és templomba járnod ahhoz, hogy higgy. vagy higyj, gőzöm sincs melyik a helyes
Imádtam Georgia stílusát, főleg attól kezdve, ahogy Jude szemében elkezdett Marybeth lenni. Igazi tökös kiscsaj, aki a legszarabb helyzetben sem adta fel. Meg az a Jude-ba fektetett hit és bizalom, ami az egész könyvben jellemzi, végtelen szeretetről és odaadásról ad tanúbizonyságot. A fel nem adás tényéről. Ahogy Annához áll, ahogy azonosul vele, szinte én is éreztem a fájdalmunkat. rengeteg emberből ez hiányzik. Megtehetné, hogy lelép, de jót kell tennie, hogy jobban érezze magát ő is. Hogy jobb ember lehessen, mint aminek tartja magát.
Nagyon boldog lehetett, amikor Jude megverte a fickót, aki zaklatta tizenéves korában. Annak ellenére, hogy tiltakozott, és nem akarta engedni, magában biztos, hogy hálás volt érte.
Nagyon tetszik, ahogy Jude, a szellem első megjelenése után elkezd parázni. Amit eddig poénra vett, tényleg igaz, és átértékeli a dolgokat. A telefonbeszélgetés Anna nővérével, az ahogy kezdi elhinni, hogy MIATTA lett öngyilkos a lány, teljesen magával ragadja, és szinte akarja, hogy a szellem megölje, mert ezt érdemli. Mérhetetlen bűntudat kezdi el gyötörni, de annyira kiterjedően, hogy minden zenésztársa és Danny halálát is a saját hibájának könyveli el, és persze a szellemüket is látja, és beszél is velük.
Aztán az ahogy kiderül, hogy igazán nincs semmi köze semmihez, és a szellem, az életében elkövetett gonoszságait akarja elpalástolni azzal hogy az egyetlen embert, aki tudhat a bűneiről, megöli. Közben szerencsétlen flótásnak gőze sincs semmiről.
De a végén, szerintem örül, hogy így alakulnak a dolgok, mert másként sose bukott volna le Anna nővére, és a „rosszak nem nyerték volna el végső büntetésüket”.
A vége meg egy poén, sose gondoltam volna, hogy ez lesz a végkifejlet. Az hogy azt hiszi, Marybeth meghal, és amit érez miatta, csodálatos. Itt ez a lány, akit ugyan úgy ki akart picsázni mint Annát, erre beleszeret, és egyszer csak fontossá kezd válni.
Az utolsó fejezet még inkább valóságossá teszi a történetet, az hogy tőmondatokban leírja mi történt velük, és mi lett a jövőjük, tökéletes befejezője a könyvnek.
Hill egy kerek egészet alkotott, és olyan élményekkel gazdagított, amik még jobban megerősítenek abban, hogy amit szeretünk, és amiben hiszünk, ahhoz minden áron ragaszkodnunk kell, mert ha hagyjuk elúszni, sosem lehetünk olyan boldogok, mint amilyenek lehettünk volna.
Ja, azt kihagytam, hogy tele van marha jó poénokkal.
Annak is ajánlom, aki azt hiszi, hogy nem neki valók az ilyen könyvek. Ez kötelező olvasmány mindenkinek.
Értékelés: 10/5

2014. április 1., kedd

Stephen King - Minden sötét, csillag sehol

1922:
Szóhoz. Sem. Jutok.
Imádom az utólag elmesélt sztorikat, pont ezért tartozik a Dolores is a kedvenceim közé. Mesél, mesél, néha utalást tesz a jelenre, majd újra folytatja ahol abbahagyta. Minta nekem mondaná, csak nekem. Tátott szájjal
ettem-ittam olvastam minden szavát.
Rögtön rátér a lényegre, jajj bizony én nagyon rossz ember vagyok, csúnya dolgot csináltam, de Isten a tanúm, nem gondoltam hogy ez lesz a vége. Hát én sem. Tényleg nincsenek szavaim, egyszerűen: hú. King olyan, akár egy hullámvasút. Lehúz a mélybe, aztán úgy felvisz a csúcsra, hogy pillázok nagyokat. Elszálltam a történettel.
Óóóó. Wilf, te állat.
A dagadt sofőr:
Kedves Stephen King! Hát bazdmeg!
Egyáltalán nem annak indul a dolog, aminek gondolom, sejtem persze már az előadás után, hogy lesz valami „jaj ne csináld ezt” gondolatom a főhős felé, de azért inkább hagyom nyugiban hagy csinálja amit akar. De basszus-basszus-basszus ilyet írni.
Soha nem ragadta még meg King ezt a témát, ennyire részletesen. …és valahogy soha nem is vártam volna tőle, hogy erről fog írni. De megtette.
Ez valós probléma, rengeteg üzenetet hordoz ez a rövidke kis szösszenet, ami lebilincsel, és együttérzést(!) vált ki. Ezt az érzelmet még egyik irománya sem tudta kiváltani belőlem.
Amit aztán Tess művel, ahogy gondolkodik, egyre inkább hasonlít a Bilincsbenből Jessre, még a nevük is azonosan cseng. Csak itt a Macskája és Tom(tom), a beszélgetőtársak. Nagyon elszomorodtam, amikor megírja a levelet, mert azon drukkoltam, hogyha az előző sztoriban nem került reflektorfénybe Wilf, akkor Tess is meg tudja csinálni. Meg kell csinálnia!!!!! Ennyit érdemel.
A vége nyitva maradt, de tudom, hogy sikerült neki.
Hosszabbítás jutányos áron:
Hát csalódtam Kingben. Ez szimplán gonosz. Akármennyire utálok (gyűlöletről szó se essék) valakit, ezt nem tudnám megtenni. Igaz, hogy tök igazságtalan Dave sorsa, de erről Ő tehet. Egyszerűen nem tudom sajnálni azokat az embereket, akik hagyják magukat kihasználni. Szóval ez baromira nem jött be.
Egy jó házasság:
Gondolom ezeket az apró kis részleteket, hogy hogyan és mitől jó egy házasság a saját tapasztalataiból merítette. Nagyon tetszett a leírás, minden kis apró részletre odafigyelt, kielemezte, húú. Elhiszem neki, hogy tényleg ilyen.
Álmomban sem gondoltam, hogy mi lesz a végkifejlet, elkerekedett a szemem amikor megtalálta azokat a bizonyos dolgokat Darcy. Szegény Nő.
Én, a helyében tuti nem így cselekedtem volna; egyszerűen ránézni se bírtam volna többé Bobra, nem hogy hozzáérni! Brrr!!
Bár azért megoldotta a dolgokat, meg kell hagyni. Nagyon is jól.
A négy irományról, összességében az a véleményem, hogy a cím, nagyon találó. Az emberi lélek legsötétebb zugaiba kalauzol minket, és nagyon hitelesen mutatja be, hogy mennyire gonoszak, és közönségesen tudunk lenni, ha az érdekeink úgy kívánják. Egyszerű színtiszta gonoszság. Az összes műtől a hideg ráz. Leginkább a Hosszabbítás jutányos áron az ami TÉNYLEG a rosszindulatról szól. A többiben mindenkinek megvan az oka a cselekedetre, de ebben az egyben, csak a főszereplő saját hülyesége az, ami miatt másoknak árt. Irigységből. Talán ezért nem tetszett annyira, mert nem tudta semmivel ellensúlyozni a rosszat.
Az Utószó pedig annyira meglepett, és lenyűgözött, jó lett volna több könyvében ilyet olvasni. Annyira jó volt így közvetlenül Tőle megtudni, hogy melyik ötletet honnan merítette. Így még valóságosabbak a sztorik. Imádtam az összeset, de nálam a A dagadt sofőr az ABSZOLÚT GYŐZTES.

Értékelés: 10/5 :)

2014. február 26., szerda

Stephen King - Halálsoron

Cselekményleírás!
Fura, de nehezen álltam neki. Előbb láttam a filmet, és az annyira megérintett, hogy féltem, ha olvasva látom akkor még jobban kikészülök.
Elkezdtem olvasni, de nyögve nyelősen ment, mert nem akaródzott a dolog úgy, hogy tudom a történet végét. Félretettem egy kis időre, ekkor a harmadik rész elején jártam. Öt másik könyvet olvastam el közben…
Tegnap valahogy megint a kezeim közé került, és elkapott valami furcsa érzés, egyszerűen nem tudtam letenni. Lefeküdtünk aludni, és pedig a kezemben szorongattam a könyvet, hogy olvasnom kell. Akármeddig jutok, egykor alvás, hogy ne legyek másnap mosottsz*r
Aha. Egyszerűen nem bírta abbahagyni. Nem. Végig. Kellett. Olvasnom.
Hiába gyilkos volt, Del a szememben, egy védtelen, nagyon egyszerű, de jóságos ember volt. Előre rettegtem a kivégzésétől, és óóóó, hogy gyűlöltem Percyt az a nyamvadt kis nyomorékot. Szinte én is éreztem az égett hús szagát. Hideg rázó érzés volt.
Gyűlöltem Percyt. Még Kölyök is sokkal szimpatikusabb volt nála, vicces volt ahogy szívatott mindenkit.
Amikor Paul a munkatársaival elmondta a feleségének, hogy mi a helyzet, az meg kifakadt, hogy ezt nem lehet hagyni, nem tehetik ezt egy ártatlan emberrel, eltört a mécsesem. Zokogni azért nem zokogtam, de patakzottak a könnyeim. Soha nem voltam egy érzelgős, de most gyűlöletet éreztem, King iránt.
Megteremt, aztán mint aki jól végezte dolgát, MEGÖL egy ilyen karaktert? Hát milyen ember csinál ilyet?
…és tudom, hogy meg kellett tennie, hogy ilyen csodálatos regényt tudjon írni, de annyira elszomorít, és tele leszek rossz érzésekkel, mintha legalább az egyik jó barátom halálos ítéletét mondta volna ki.
Igen, azt hiszem John Coffey mindenki jó barátja volt… hiányozni fog.
ezennel fogadom, hogy előbb mindig a könyvet olvasom el, és aztán nézem meg a belőle készült filmet
Értékelés: 5/5

Robert Bloch - Pszicho 2.

Cselekményleírás!
Hááát… nem mondom, hogy rossz volt, de merőben meglepő. Élvezettel olvastam, de csak majdnem volt letehetetlen.
Norman kiszabadul, kinyírja a nővéreket, újra eszetlen hajsza kezdődik, de a rendőrség gyorsan lezárja az ügyet, hisz minden jel arra utal, hogy Norm meghalt, mert elbénázta a dolgot a stoppossal.
Igen ám, de amit dr. Clairbone állít, én azt elhittem. Nehogy már Norm a történet elején meghaljon. Akkor ki fog gyilkolni????
Sajnáltam, hogy Sam, és Lila meghalnak (itt megkönnyebbültem, hogy háhá Norman mégis él), de nem voltak igazi szereplői a történetnek, csak kellékek.
Aztán ott ez a film. Jó csali lehet, hisz Norm meg akarja majd akadályozni a létrejöttét, és ezért gyilkolni fog, legalábbis a doki szerint, ezért ő is a forgatás helyszínére utazik. Aztán baromira nem történik semmi. Próbálkozik ott ő, hogy életveszélyes megcsinálni ezt a filmet, meg mi van ha ez van, meg mi van ha az van, de igazából ezt a Roy fickót leszámítva senki se foglalkozik a dologgal komolyan, csak a saját kis hülye problémáik érdeklik.
Aztán ott van ez a rész a buzi bordéllyal, utána meg az elvágott torkú kismacskával. Hát komolyan pár részt újra kellett olvasnom, hogy megértsem most ez itt épp kicsoda-micsoda, meg ki lehet aki elvetemülten mászik a domboldalon, bedrogozva… ezt a részt ki is lehetett volna hagyni.
Meg a Batest játszó fickót is, mert semmi szerepe nincs, mintha ott se lenne. Csak egy hülye buzi, aminek szintén nincs jelentősége. Nem érdekelt, ahogy tépelődik magában, hogy akkor most ő tényleg a faszt szereti-e, vagy csak néha jól esik kalandozni?
Ismét sok hiszti következik, ááá.
Aztán végre megint történik valami. Producerünk feje szépen a konyhájában hever, hívják a rendőrséget, hogy na nesze, mi van, közben meg kiderül, hogy Norman tényleg halott?! Namiafene.
Akkor hirtelen kitalálják, hogy Vizzini a rendező a gyilkos, mert mittudomén.
Aztán az előző könyv sablonjára ismét a nagy csattanó, és kiderül, hogy ki gyilkol, mi lett Normannal, és le lehet vonna a konklúziót.
Az enyém: Jó könyv, igaz nem ér fel az első résszel, de azért egyszer el lehet olvasni. Érezni rajta, hogy nem volt igazi ötlet, csak próbált az író még egy lepedőt lehúzni a Bates-sztoriról. Jobb lett volna az a tudat, hogy Norman örökre rács mögött marad, és ezzel letudtuk az egészet. Ez a befejezés, hát mennyire fedi a valóságot? Kicsi az esélye, hogy a valóéletben ez megtörténik. Ez a baj vele.
Értékelés: 4/5

2014. január 23., csütörtök

Robert Bloch - Pszicho

Cselekményleírás!
Hát aztarohadt…….!!!!! 
Olvasom, olvasom, nem számítok semmi érdekesre, és az első 30 oldal után úgy meglepődök, hogy kettéáll az agyam.

Ahogy Bloch levezeti Mr. Bates gondolatait, ahogy utálja Anyát, ahogy utána keresi és kiakad ha nincs mellette, és elméletben levezeti mit mondana, és ahogy ezen vitázik magában, hogy mi is a helyes az kész. Komolyan 3-szor is el kellett olvasnom az elején levő részeket amikor Norman beszélget magában/val. Mint egy totál elmebeteg, és ez nekem úgy ahogy van át is jött. Először azt hittem, hogy ez az író egy idióta, hogy lehet ilyen összevisszaságot írni, hogy nem értem meg?! …vagy csak én vagyok ilyen csökött agyú, hogy nem fogom fel elsőre?!
De miután beindul a történet, és a többi szál is bekapcsolódik, kiderül, hogy itt senki sem idióta, és sikerül felfognom Norman gondolatait, amik azért vannak ilyen hülyén leírva, mert ilyen hülyén gondolja őket. 
Ja, és még egy kukkoló is a rohadék. Szegény Mary csak eltéved egy szobát akar, és ennek az a vége, hogy elveszti a fejét. Mondjuk vártam volna néhány részletet is, hogy itt a fülét vágja le, ott szúrja meg a késsel, nem csak a kaszabolás tényét. Nem tudtam, hogy Norman miért nem dugja végre az elmebeteg gyilkos anyját egy elmegyogyóba, mert totál sárgalapos, de ha belegondolunk a kicsi Norm is az, mert nem tud élni az anyja nélkül. 
Az első mondattól kezdve utálom szegény dagat csórikámat, pedig olyan nyomorult. 40 évesen, hót szüzen, a pornóival, meg az emberevő inkáival nem túl kívánatos egyén, amolyan életképtelen Anya kicsi fia. Ahogy az anyja is mondja neki, Anyámasszonykatonája.

A második gyilkosság kiszámítható volt. Odamegy a nyomozó, nem talál semmit, de pechére meglátja az öregasszonyt az ablakban. A hülye meg annyira erőszakos, hogy hiába akarja Norm lebeszélni a találkozásról nem tudja. Ennek persze az a vége, hogy a mama borotvával kidekorálja az arcát. Ekkor leszidja anyát, hogy milyen butaságot csinált, de végül is megnyugtatja magát, hogy nem volt más választás, hisz a nyomozó mindent kiderített volna, ha anyával beszél és… és Arbogast is megy a kocsijával együtt a mocsárba. Hm, milyen jó hogy kéznél egy nagy mocsár.
Mary pasija egy nyámnyila kis hülye. A húga viszont, kétségbeesett, bármire képes. Amikor a seriffre sem számíthatnak már, elmennek a motelba megnézni maguknak ezt a fickót, aki „tiszta mint a hó”. Kitalálnak egy totálgáz és béna, átlátható sztorit, hogy ők egy házaspár akárhonnan, és itt akarnak megszállni, mert fordulójuk van. 
Ki a fene akarna egy ilyen eldugott helyen évfordulózni???????????????
Norman felkészülten várja őket, de Lila mégis megtalálja a nővére fél pár VÉRES fülbevalóját. Így kieszelnek egy újabb béna fedősztorit, hogy a csaj elmegy a seriffhez, a csóka meg addig szóval tartja a motelost.

Ezután pedig a nagy csattanó. Felkiáltottam volna, ha nem alszik mellettem a Párom. A könyv ekkor válik ZSENIÁLISSÁ és elszomorodok, hogy már csak pár oldal van hátra, pedig én ezt AKAROM MÉG sok oldalon keresztül.
Hülyének néztem én is a seriffet, amikor mondja, hogy de hát már 20 éve halott Mr. Bates anyja, mert a leendő férjével öngyilkosok lettek. Akkor hogy lehet, hogy Norman beszélget vele, és hogy lehet, hogy még EMBERT ÖLNI is képes??
Elmebeteg. Zseniális. Mindenkinek ajánlom, aki azt gondolta (mint én), hogy Kingnél nincs jobb. Pedig van.
Értékelés: 5/5

2014. január 13., hétfő

Stephen King - Bilincsben

Cselekményleírás!


Hát amikor úgy döntött, hogy felvágja az ereit, pihentettem egy hónapig. Nem lettem volna Jessie helyében, főleg, hogy 4 ember vitatkozott a fejében. Így jár az, akit gyerek korában molesztál az apja, és egy lezbi a szobatársa. Bedilizik. Jó volt olvasni, sajnáltam Jessie-t, de a kutyát jobban.

Értékelés: 3,5/5

Stephen King - Dolores

Az egyik kedvencem. Hogy mikre nem képes egy asszony a boldogságért. Szomorú, és bátor. És ahogy a vén Dolores elmeséli, becsinálok rajta, imádom az öreglányt. Állati nagy arc. A sztori? AZ is állati.

Értékelés: 5/5

Stephen King - Rémület a sivatagban


Tak!!!!!! A város neve Reménytelenség, de valóban elveszítenéd a reményt? A reményt nem lehet elveszíteni, csak kell egy jó terv. A gonoszt le lehet győzni. Istennel, vagy nélküle, de inkább vele. Hidd el sikerülni fog. A borzongás garantált, közben tanulsz egy csomó új szót, sajnálsz egy csomó régóta halott 
bányászt embert, plusz a friss hullákat is. Főleg a pici lányt. 

De aztán megnyugszol. Tak!!!!


Értékelés: 5/5

Stephen King - Hasznos Holmik

Cselekményleírás!

Én is bemennék a Hasznos Holmikba, és biztos, hogy találnék valami egészen különös dolgot, amire eget rengető szükségem lenne, égetne a vágy érte, és gondolkodás nélkül nem foglalkozva a következményekkel, megtenném az apró csínyt, bármi legyen is. Hiszen APRÓ. NEM LEHET BELŐLE BAJ. 

Annyira valóságos, mégis hihetetlen a történet, hogy nem azt éreztem, hogy valami jót olvasok, hanem azt, hogy én is benne vagyok a történetben, és ez félelmetes és zseniális. Egyszerre vagyok a fájdalmával és titkaival viaskodó Polly, a nyakig pácban ülő Rosszcsont, a semmit sem értő Alan, a könnyen rászedhető Ász, a szófukar, magának való Nettie, a bűntudattól, és félelemtől szenvedő Brian és a többi szereplő is. Mindegyikük én vagyok, de leginkább Leland vagyok. LELAND GAUNT. Róla keveset tudunk meg a leírásból, mindenki olyannak látja amilyennek szeretné, és ő bizony alkalmazkodik az igénykehez. De még mennyire, hogy alkalmazkodik!!! 

A történet gyorsan kibontakozik, az események pillanatok alatt felpörögnek, majd egy gigantikus csúcsban robban az egész, mindenki szemesül a kis csínnyel amit elkövetett, mindenki észbe kap, és ellenségből újra barátokká válnak, a gonosz pedig bár elmenekül, amiért jött, azt nem kaparintja meg, és üres kézzel távozik. A távozás lélegzetelállító, látványos, és hihetetlen. 

A történet a maga módján hepiend, mert igaz, hogy rengetegen meghalnak, és igaz, hogy a város darabjaira hullik, de az életben maradottak újra megtalálják önmagukat, és esélyt kapnak az újrakezdéshez. 

Zseniális olvasmány, az egyik legjobb könyve a Mesternek.

Értékelés: 5/5