Stephen King - Minden sötét, csillag sehol

1922:
Szóhoz. Sem. Jutok.
Imádom az utólag elmesélt sztorikat, pont ezért tartozik a Dolores is a kedvenceim közé. Mesél, mesél, néha utalást tesz a jelenre, majd újra folytatja ahol abbahagyta. Minta nekem mondaná, csak nekem. Tátott szájjal
ettem-ittam olvastam minden szavát.

Rögtön rátér a lényegre, jajj bizony én nagyon rossz ember vagyok, csúnya dolgot csináltam, de Isten a tanúm, nem gondoltam hogy ez lesz a vége. Hát én sem. Tényleg nincsenek szavaim, egyszerűen: hú. King olyan, akár egy hullámvasút. Lehúz a mélybe, aztán úgy felvisz a csúcsra, hogy pillázok nagyokat. Elszálltam a történettel.
Óóóó. Wilf, te állat.
A dagadt sofőr:
Kedves Stephen King! Hát bazdmeg!

Egyáltalán nem annak indul a dolog, aminek gondolom, sejtem persze már az előadás után, hogy lesz valami „jaj ne csináld ezt” gondolatom a főhős felé, de azért inkább hagyom nyugiban hagy csinálja amit akar. De basszus-basszus-basszus ilyet írni.

Soha nem ragadta még meg King ezt a témát, ennyire részletesen. …és valahogy soha nem is vártam volna tőle, hogy erről fog írni. De megtette.
Ez valós probléma, rengeteg üzenetet hordoz ez a rövidke kis szösszenet, ami lebilincsel, és együttérzést(!) vált ki. Ezt az érzelmet még egyik irománya sem tudta kiváltani belőlem.

Amit aztán Tess művel, ahogy gondolkodik, egyre inkább hasonlít a Bilincsbenből Jessre, még a nevük is azonosan cseng. Csak itt a Macskája és Tom(tom), a beszélgetőtársak. Nagyon elszomorodtam, amikor megírja a levelet, mert azon drukkoltam, hogyha az előző sztoriban nem került reflektorfénybe Wilf, akkor Tess is meg tudja csinálni. Meg kell csinálnia!!!!! Ennyit érdemel.
A vége nyitva maradt, de tudom, hogy sikerült neki.

Hosszabbítás jutányos áron:
Hát csalódtam Kingben. Ez szimplán gonosz. Akármennyire utálok (gyűlöletről szó se essék) valakit, ezt nem tudnám megtenni. Igaz, hogy tök igazságtalan Dave sorsa, de erről Ő tehet. Egyszerűen nem tudom sajnálni azokat az embereket, akik hagyják magukat kihasználni. Szóval ez baromira nem jött be.

Egy jó házasság:
Gondolom ezeket az apró kis részleteket, hogy hogyan és mitől jó egy házasság a saját tapasztalataiból merítette. Nagyon tetszett a leírás, minden kis apró részletre odafigyelt, kielemezte, húú. Elhiszem neki, hogy tényleg ilyen.
Álmomban sem gondoltam, hogy mi lesz a végkifejlet, elkerekedett a szemem amikor megtalálta azokat a bizonyos dolgokat Darcy. Szegény Nő.
Én, a helyében tuti nem így cselekedtem volna; egyszerűen ránézni se bírtam volna többé Bobra, nem hogy hozzáérni! Brrr!!
Bár azért megoldotta a dolgokat, meg kell hagyni. Nagyon is jól.

A négy irományról, összességében az a véleményem, hogy a cím, nagyon találó. Az emberi lélek legsötétebb zugaiba kalauzol minket, és nagyon hitelesen mutatja be, hogy mennyire gonoszak, és közönségesen tudunk lenni, ha az érdekeink úgy kívánják. Egyszerű színtiszta gonoszság. Az összes műtől a hideg ráz. Leginkább a Hosszabbítás jutányos áron az ami TÉNYLEG a rosszindulatról szól. A többiben mindenkinek megvan az oka a cselekedetre, de ebben az egyben, csak a főszereplő saját hülyesége az, ami miatt másoknak árt. Irigységből. Talán ezért nem tetszett annyira, mert nem tudta semmivel ellensúlyozni a rosszat.

Az Utószó pedig annyira meglepett, és lenyűgözött, jó lett volna több könyvében ilyet olvasni. Annyira jó volt így közvetlenül Tőle megtudni, hogy melyik ötletet honnan merítette. Így még valóságosabbak a sztorik. Imádtam az összeset, de nálam a A dagadt sofőr az ABSZOLÚT GYŐZTES.

Értékelés: 10/5 :)