José Saramago - Vakság

Kemény dió ez a könyv. 

Ha pár évvel korábban kerül a kezembe, néhány fejezet elolvasása után összecsapom, és röhögök egyet, hogy Mi ez a szar? 

De szerencsére most vettem a kezembe, és lenyűgözött. Kicsit hatásvadász, és túlteng közhelyes kifejezésekkel, de attól még nagyon is jó gondolatai vannak a társadalomról. 

Bemutatja, hogyan lehet szépen, lassan, végérvényesen kifordulni önmagunkból, s mindezt miért is? Némi ételért. 

Nem látunk, másrészt ki vagyunk szolgáltatva másoknak, nem számíthatunk senkire, mert a bizalom észrevétlenül elszivárog máshová, és egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy állatok módjára – sőt rosszabbul – viselkedünk. 

Kőkeményen elénk tárja a társadalom gyors leépülését, és én el tudom hinni neki, hogy tényleg ez történne. Ha nem is zárnának össze bennünket, de engem így sem foglalkoztatnak a szomszédaim. Hát mi lenne akkor? Még inkább csak magammal törődnék, és aki azt mondja hogy ő foglalkozna másokkal is, az hazudik, nem vakult meg, vagy gyorsan meg akar halni. 

Brutális módon élnek a bezártak, nem is sejtik, mi történik körülöttük a világban. Abban a világban ami már amúgy nem létezik. Egyszerűen megszűnnek a társadalmi normák, totál anarchia van.
A punkok már partiznak, ők leszarják hogy vakok:D

Erőszakolják, ölik egymást az ételért, van aki beletörődik és elfogadja, van aki küzd. 

Vannak nagyon vicces részek benne, főleg, amikor szánalmat éreztem a szereplők iránt, akaratlanul is elnevettem magam. Mert tényleg szánalmas amit művelnek. Pedig emberek. Volt rész, amin eltátottam a számat, és volt rész, amin mélységesen felháborodtam, vagy a könnyeimet törölgettem. 

A vége nagyon meglepett, de utólag belegondolva, szép kis lecke volt. 

Adott egy ország, és egyetlen ember, aki ér valamit.

Értékelés: 5/5

Stephen King - A menekülő ember

Cselekményleírás!

Velős kis könyv, az biztos. 

Elszomorító világot tár elénk, egy olyan – nem is elképzelhetetlen – jövőt, hogy beleborzongok. 

Én aki egyébként nem néz TV-t és a barátaink többségének sincs készüléke, valahogy el tudnám képzelni, hogy bujkáló lázadók csoportját alkotjuk, és minden erőnkkel próbálunk a Hálózat útjába állni, és meghiúsítani céljaikat, ami úgy konkrétan az emberek megölése, és agymosása, kedves, gyengéd, burkolt módon.

A minap az egyik kolléganőmtől meg is kaptam, hogy biztos szektások vagyunk, mert „Úrrrissten hogy lehet, hogy nincs televíziókészülékünk, amit nézni lehet”. Hát úgy, hogy nincs rá se időnk, se igényünk, no. Ez szerintem nem fura, hanem inkább normális dolog.

Szóval én teljesen megértettem Bent, hogy nem akar olyan helyen dolgozni ami megöli a spermáit, és még nagyobb károkat tehet, és borzasztó érzés lehetett végignézni, hogy a felesége lemegy strichelni az utcára, hogy gyógyszert tudjanak venni a gyereküknek.

Természetesen nem King lenne, ha nem küldené önszántából a rendszer nagy ellenségét a veszély gócpontjába. Bennek pénzre van szüksége, hogy a lányát orvoshoz vihesse, s mivel munka nincs, elmegy oda, amit a legjobban utál. A Játékok központjába. Mivel ott is hamar kiderül, hogy értelmes, emberséges, és ezért veszélyes tényező a rendszer számára, így a legbrutálisabb „játékba” válogatják be. A Menekülő emberbe.

Útjára engedik rengeteg pénzzel, egy kamerával, amivel naponta 2 x 10 percnyi felvételt kell magáról készítenie, és közben menekülnie, mert 12 órával később egy vadászcsapatot küldenek rá, akiknek egyetlen feladatuk van: Megölni Őt. 

Ha 30 napot túlél, 1 milló dollárt kap. Minden egyet túlélt óráért 100-at, és minden egyes útközben megölt rendőrért még 100-at. Brutális játék, amit még senki nem élt túl. Ja, és mindezt közvetíti a tv. 

Ben menekül, mondanom sem kell talál szövetségeseket, talál árulókat útja során, de a végén mindenki megkapja ami neki jár.

Gondolhattam volna, hogy nem lesz jó a vége, mert ebből nem lehet jól kijönni, de azt hogy potyogni fognak a könnyeim nem gondoltam. A legutolsó oldalig tartogat meglepetéseket nekünk.

King ismét elképesztett brutalitásával.

Értékelés: 5/5

Európa, Budapest, 2004

256 oldal 

Mira Grant - Feed – Etetés

Ez a könyv. 
Brutálisssaaaaan jó!!! Ennyi!

Értékelés: 5/5

Lazi, Szeged, 2012

422 oldal

Stephenie Meyer - A burok

Cselekményleírás!

Nem az én világom.
Csak ráhúzott egy Burkot az Alkonyatra.
Szerelmi háromszög.
Csak éppen nincs ember, aki gond nélkül szerelmet tudna táplálni egy idegen testhez, akkor is, ha a testben élete párjának a lelke van.
Brrr.
Elég nagy cafka ez a Vándor. Na.

Bár meg kell hagyni, a filmtől sokkal jobb. Olvasva nem volt olyan elviselhetetlen ez a mérhetetlen önfeláldozás, és Jajj, én megmentek mindenkit, és nem akarok fájdalmat okozni senkinek! hozzáállás. Blöe.

Vágom, én hogy ez egy elbaszottul tökéletes űrlény, de én meg ember vagyok.

Értékelés: 2,5/5

Agave Könyvek, 2008

520 oldal

Veronica Roth - A beavatott (Divergent 1.)

Cselekményleírás!

Ahhoz képest, hogy egy vérbeli tiniregény, gyorsan kivégeztem.

Sajnos, akárhányszor elolvastam, hogy Beatrice, azonnal elkezdte énekelni Feró az agyamban, hogy A munkának vége, kijössz a gyárból, egy vodkától erős vagy és bátor… … és röhögtem. Mint állat. Szóval ez volt az egyik tényező ami miatt szórakoztatott a könyv.

Annyira levágós volt már a legelején, hogy Tóbiás pajtás és a mi kis Ricse-Ricse-Beatricsénk között dúlni fog a szerelem, csak az volt a kérdés hogy mikor. Vágtam volna szájba mindkettőt, hogy mit kell annyit hisztizni basszus, fejezeteken keresztül kerülgették egymást, kézfogások simogatások, elkapott pillantások, basszus ne máááár. Ennyire nem kell a feszkó.

Egyébként ezek a csoportok, elég gázak. Így nem lehet élni, tuti megzombulnék. Mint ahogy a szereplők is agymosott barmok voltak.

A legszimpibb karakter Cristina és a fickója volt, akinek nem jegyeztem, meg a nevét, a másik pedig Peter. Több okból is: 

1. Mert normális neve volt. 

2. Mert egy kis genyó. :D Valamiért bejött a stílusa. Nem azért mert én ilyen vagyok, nyilván nem szúrnám ki senkinek a szemét, csak hogy első lehessek valamiben.

Ez az összeesküvés amit a Műveltek kitaláltak, meg a szérum dolog, elég fura volt számomra, meg az hogy thhherrrrrrmésztesen Négyes is elfajzott. Hát na. Muszáj ketten különcnek lenniük. Így tök hatásvadász az egész.

Szóval amikor kiderült, hogy leánykánk a szextől fél, majdnem összefostam magam. Mondom na neeeeee. :D :D Nyilván, már nem vagyok 16 éves szűz kislány, és a másik oldalról szemlélem a dolgokat, ezért nem tudtam értékelni, hogy a srác sem vette még le senki előtt a pólóját, a leány meg egyenesen félt még majdnem hogy ránézni is. Csapjatok mááár a lecsóba, nem kell itt szarozni! Szóval na, kiakadtam, vagy csinálják, vagy ne csinálják, csak ne menjen ez a csöpögős szenvedés. De hát ment.

Befejezésül, hát hogy még hatásosabb legyen az egész Főhősnőnk szülei természetesen hősies halált halnak, Ők pedig átmenetileg nyilván csak átmenetileg, ha van folytatása a könyvnek, megmentik az eléggé Elfajzott világukat. 

Részemről atomot adtam volna mindenkinek. De amúgy jó könyv. :)

Ha nem veszem meg PIF ajándékozásra, akkor valószínűleg nem 3 nap alatt olvasom el, sőt soha el sem olvasom, mert nem fogott meg a fülszöveg annyira, hogy kívánságlistás legyen, de ha már ezzel a könyvvel jöttem ki a könyvesboltból, csak nem küldöm tovább úgy, hogy bele ne olvassak.

Szóval. Ajánlom minden lánynak, aki még szűz, mert Ők még átérzik Ricse kínjait, és nem ajánlom egy nőnek sem akinek már egynél többször volt közösülésben része. Pasiknak meg egyáltalán nem, mert tuti agykukit kapnak tőle.

Ja, banyek majdnem kifelejtettem: Úgy irigylem őket, hogy naponta csináltatnak új tetoválást, rányalnak egy ragtapaszt, és háztetőkön ugrálnak, meg szétverik egymást. Ahhha. Bazzeg, egyszer sem kenegették egymást Betadine-nal. :D 

Én is akarok 2 nap alatt begyógyuló ingyen tetkót.

Érékelés: 5/5

Ciceró, Budapest, 2012

430 oldal