Cselekményleírás!
Nos. Sikerült összeszedni a gondolataimat, és a korábbi, igen csak kifejező jellemzésemet, egy picit kibővíteni.
Ha a kedves olvasó naivan a kezébe veszi ezt a rendkívül hátborzongató pszicho-thrillernek jellemzett tákolmányt, óriásit fog csalódni. Rengeteg okból. Ugyanis:
semmi köze a thrillerhez. Tényleg. A főszereplők egytől egyig elbaszott nyomorékok, a kivétel talán Philippa, de neki meg a neve kegyetlenül elbaszott.
Kezdjük Katherine-nel, aki semmiképpen sem Katie, mert ha valaki így hívja akkor sírva fakadunk. Mindenki, kollektívan.
Bezárkózott lány vagyok, és a suli legnagypofájúbb, legmenőbb csaja egyik napról a másikra a legjobb barátnőm lesz. De nekem ez egyáltalán nem fura, mert biztos, annyira sivár és unalmas az élete, hogy szüksége van egy lelkileg széthullott, elkényeztetett úri picsára. Bhhhiiiztoss!!!!!
De én bekajálom minden gondolatát, mert annyira kis kivert kutyuli lettem a húgom halála óta – erről majd később – hogy muszáj találnom egy barátnőt. Nyilván a legjobb személy erre Alice, aki szintén egy elbaszott lelki nyomorék, aki mások megbántásából, és megalázásából nyeri mérhetetlen erejét és gonoszságát.
Akaratlanul is a Burok jutott az eszembe róla. Csak itt nem egy lehetetlenül, és – ilyen ember nem létezik – hihetetlenül kedves és jóakaró emberről van szó, hanem a totális ellentétéről. Aki a való életben nem létezik. Komolyan, nem hiszem. Mindenkiben van egy kis gonosz, és nyilván elkeseredettségében és bosszúvágyból lehet ám hülyeséget csinálni, de ártatlan, érdektelen emberekkel szemétkedni, puszta szórakozásból? Ha valaki ilyen akkor tuti ki is nyír bárkit, és az nem flangál csak így az utcán, és valakinek feltűnik, hogy üvölt róla, hogy Hahó! Én egy kibaszott elmebeteg vagyok! Másrészről, mindenki tisztában van a milyenségével, könyörgöm, miért nem vitette el akkor senki kényszerzubbonyban?
Szóval tök menő, hogy megismerünk egy srácot, aki a barátnőnk pasija, és hármasban smárolgatást rendezünk a lakásomon, és mindenki ott alszik pár órás ismeretség után. Oké. Fogadjuk el, az ausztráliai tinik ilyenek.
Totál idegesítő, hogy ugrál az időben. Miért nem írta le szépen sorrendben az eseményeket? A lényeg átjött volna úgy is (áh, amúgy nincs lényeg, vicceltem).
Szóval itt van ez a húg-gyilkosság. Akárki azt mondja, hogy nem volt hibás. Hát nagyon téved. Elviszek egy tiniktől hemzsegő buliba egy 13 éves kislányt, otthagyom órákra, aztán amikor egy csapat fiú körében találom meg öntudatlanul, előbb lerázom a pasimat, majd elhiszem, hogy szívesen hazavisznek minket az úri negyedbe, és minden szép lesz és jó.
Hát te nemnormális hülye liba! Kinyírtad a húgod. Erről az a véleményem, hogy Katie-nek is meg kellett volna halnia, és akkor rövidebb a könyv, és megkímél minket a szenvedéstől. De nem.
Jön ez a Mike gyerek, akivel egyik napról a másikra dúl a szerelem, aztán jön a gyerek is, de persze nem lehet happyend, mert Alice kinyírja, saját magával együtt. Mert amúgy ennyire egyszerű vízbe fúlni. Fél perc, bokáig érő pocsolyában. Aha.
Robbie a szent, és hős szerelmes jótét lélek, aki nem vágja le, hogy Alice totál hülyére veszi, csalja mindenkivel?!? Még az apjával is könyörgök. Persze ez gyorsan szétrobbantja a kapcsolatukat Faterral. Egy hülye kis picsa. Bizony. Mert ennyire erős a kötelék.
Aztán sok évvel később vagyunk, van egy kisgyerek, és hopp beugrik a képbe Robbie, és vígság van meg boldogság.
Kedves Rebecca James! Szerintem mindenkinek szívességet tennél, ha visszamennél taxis diszpécsernek, vagy angoltanárnak Kínába, nagyobb hasznodat vennék az emberek, mert könyvet írni nem tudsz.
Élmény volt.
Értékelés: 0,5/5
Athenaeum, Budapest, 2011
288 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése