Erik Axl Sunds - Bomlás (Viktória Bergman-trilógia 1.)

Cselekményleírás!

Aztamindenit! Nem volt ez rossz! 

Igaz nem teljesen olyan, mint amire számítottam, és nem is lelkesedtem közben annyira az olvasásért, de az utolsó száz oldalon kitett magáért a könyv, és felpörögtek az események. 

Kicsit olyan sehová sem haladunk érzésem volt olvasás közben, egyre több a hulla, ráadásul gyerekek, de eredmény semmi, csak egy helyben topogás. Az ég világon semmi nem történik, tényleg, semmi. Egy kis családi gond itt, családi gond ott, közben mindenki nagyon elfoglalt, de azért mégse történik semmi.

Sofia is és Jeanette is magukkal vannak elfoglalva. 

Valahogy az elejétől fura volt mindkét nő, maguknak valóak, a férfiak által kicsit lenézettek, olyan egyértelmű volt, hogy egymásra találnak. Meg hát két pasi írta a könyvet, szóval nem is értem mit csodálkozok, hogy ennyire összemelegednek. Főleg, hogy a pasijaikkal is csak a gondok vannak.

Amikor Viktoria Bergman bejön a képbe, és egyre több szerep jut neki, felpattant a szemem, és elkezdtem falni az oldalakat. Onnantól kezdve totális 5 csillag a könyv. 

Eszembe nem jutott, hogy ez lesz a vége, és a három nő kapcsolata ebbe az irányba fog terelődni, a vége is ütött. De nagyon nyitva hagyta a kiskaput, szóval MOSTAZONNALDERÖGTÖN kell a második rész!

Értékelés: 4,5/5

Stephen King - Az 1-2.

Cselekményleírás!

Még mindig a könyv hatása alatt állok, semmilyen gondolatom nincs. Természetesen nagyon tetszett, hiába 1400 oldal, nincs benne felesleges szócséplés, mindennek helye van. Ahogy felépíti időrendben az egész történetet ugrál a történetek között, az még élvezetesebbé teszi. 
Egyetlen dolog van ami miatt levontam fél csillagot: komolyan kellett bele, hogy mindenki végigmenjen Beverlyn 11 évesen?????

Értékelés: 4,5/5

Thomas Harris - Hannibal (Hannibal 3.)

Annyi minden zavart a könyvben, de egyszerűen nem lehet nem szeretni. 

Végre leginkább Lechter doki áll a középpontban, imádtam a stílusát. Igaz, nem kicsit sznob, de van benne valami ellenállhatatlan. Staling is érzi ezt. 

Főhősnőnk elképesztő nyomozásba fog, miközben mindenki megpróbálja aláásni a tekintélyt. Krendler egyenesen idegesített, legszívesebben bemostam volna neki egyet. Tipikus egoista soviniszta barom. Mason-ról meg inkább ne is beszéljünk. Egy görény. Sokkal undorítóbb és alávalóbb Lechternél. Irtóztam tőle, nem csak a kinézete miatt, hanem a gyerekek miatt. Igazi elmebeteg. 

Barney, a jó öreg Barney, van sütnivalója, helyén van a szíve, örültem, hogy kapott némi szerepet. Meg hogy nem adta el magát… teljesen. 

A vége nagyon meglepett, egyáltalán nem ilyen befejezésre számítottam, és ezért egy picit csalódott is vagyok, mert Starling nyomozóból nem néztem ki ilyeneket… meglepett, na. Kíváncsi vagyok az utolsó részre, ezek után Harris mit tudott még kihozni a történetből, Hannibálból. A vörös sárkány-t, és a Bárányok hallgatnak-ot nem tudta felülmúlni, de azért ott van a toplistán.

Értéklés: 5/5

Max Allan Collins - Gyilkos elmék: Egy fenevad profilja

Néztük a sorozatot, és kedvet kaptam a könyvhöz. Picit előrébb járt a történetben, de ugyan úgy fenntartotta az érdeklődésemet, mint a sorozat. Némivel többet mutat meg a gyilkos gondolataiból, és indítékaiból mint a filmben, így élvezhetőbb is. A nyomozás így már nem tűnik olyan sitty-sutty gyorsnak, azért olvasva nem 45 perc volt :D 

Jól felépített olvasmányos történet. Fél csillagot azért vontam le, mert bárkit is vittek be gyanúsítottként, kiszámítható volt, hogy nem Ő lesz a gyilkos, és hogy csak az utolsó 10 oldalon fogják elkapni. Ahogy a sorozatban is lenni szokott.

Értékelés: 4,5/5

Donato Carrisi - Démoni suttogás

Cselekményleírás!

Ez most nem nyert.

Nem mondom, hogy rossz, mert olvasható. De amennyire lelkesen kezdtem hozzá a korábban olvasott értékelések, és könyvajánlók hatására, úgy, fordított arányosan, ahogy haladtam az olvasással, ez a lelkesedés kezdett alábbhagyni.

Öt csillagról indítottam, annak ellenére, hogy a főszereplők, szinte mind ellenszenvesek. Boris a kivétel. 

Mila egy önmarcangoló szerencsétlen, sajnáltatja is magát, ha nem is a társai előtt, de önmagában, és ez engem egyáltalán nem izgatott, nyomozzál basszus, nem kell itt a rinya. 

Rosa is egy segg, a főfelügyelőről nem is beszélve. 

Gavila doki pedig ahhoz képest, hogy „külsős” nagyon ki van nyalva a hátsója, övé az utolsó szó, mert hát nyilvánvalóan ő a nagyonokos. Mondjuk, hogy az is. 

A többiekről szót sem ejtenék, nem lényeges elemei a történetnek.

A harmadik hulla megtalálása után azt mondtam, hogy akkor ezt most én itt abbahagyom. Nem létezik ilyen, hogy egy csapaton belül ilyen dolgokat egymás elől el tudjanak, el akarjanak titkolni. Ez mi???? Mintha meg sem akarnák találni a gyilkost. 

Elkapnak mindenféle elmebetegeket, akiknek valamilyen módon közük van Albihoz, de aztán a végén persze semmire nem jutnak. Amikre rájönnek, és elősegítik a nyomozást, azok annyira felületes és elcsépelt módon vannak összeszedve, mintha a kisujjukból szívták volna ki. Egyszerűen csak rájönnek. Baszki, én is akarok ilyet.

Amikor meg előszedik az apácát, akinek van egy enyhe ragyogása röhögnöm kellett. Hát persze. Mert ez nagyon hitelessé teszi ám, de tényleg. Szóval ezt inkább hagyjuk csak meg King bácsinak.

Aztán ahogy Rosa, majd Gavila kis dolgai kiderülnek, akkor már káromkodtam magamban? EZT NEM HISZEM EL! Ez egy szar. Ha nem úgy vagyok vele, hogy ötven oldal biz' ki nem fog már rajtam, akkor bedobom a sarokba a könyvet. De kitartottam. Nyugtattam magam, hogy azért hátha elkapják a pasast.

A végéről inkább nem is mondanék semmit. Baromi nagy hepiend. Haha.

Értékelés: 3/5

Alexandra, Pécs, 2013

512 oldal