Annyi minden zavart a könyvben, de egyszerűen nem lehet nem szeretni.
Végre leginkább Lechter doki áll a középpontban, imádtam a stílusát. Igaz, nem kicsit sznob, de van benne valami ellenállhatatlan. Staling is érzi ezt.
Főhősnőnk elképesztő nyomozásba fog, miközben mindenki megpróbálja aláásni a tekintélyt. Krendler egyenesen idegesített, legszívesebben bemostam volna neki egyet. Tipikus egoista soviniszta barom. Mason-ról meg inkább ne is beszéljünk. Egy görény. Sokkal undorítóbb és alávalóbb Lechternél. Irtóztam tőle, nem csak a kinézete miatt, hanem a gyerekek miatt. Igazi elmebeteg.
Barney, a jó öreg Barney, van sütnivalója, helyén van a szíve, örültem, hogy kapott némi szerepet. Meg hogy nem adta el magát… teljesen.
A vége nagyon meglepett, egyáltalán nem ilyen befejezésre számítottam, és ezért egy picit csalódott is vagyok, mert Starling nyomozóból nem néztem ki ilyeneket… meglepett, na. Kíváncsi vagyok az utolsó részre, ezek után Harris mit tudott még kihozni a történetből, Hannibálból. A vörös sárkány-t, és a Bárányok hallgatnak-ot nem tudta felülmúlni, de azért ott van a toplistán.
Értéklés: 5/5
Értéklés: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése