A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Stephen King. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Stephen King. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. november 11., kedd

Stephen King - Az 1-2.

Cselekményleírás!

Még mindig a könyv hatása alatt állok, semmilyen gondolatom nincs. Természetesen nagyon tetszett, hiába 1400 oldal, nincs benne felesleges szócséplés, mindennek helye van. Ahogy felépíti időrendben az egész történetet ugrál a történetek között, az még élvezetesebbé teszi. 
Egyetlen dolog van ami miatt levontam fél csillagot: komolyan kellett bele, hogy mindenki végigmenjen Beverlyn 11 évesen?????

Értékelés: 4,5/5

2014. július 18., péntek

Stephen King: Álom doktor (A ragyogás 2.)

Éppen most fejeztem be… nem térek magamhoz.
Ez a könyv. Felülmúlta minden várakozásomat és képzeletemet Dan életét illetően.
Nem gondoltam, hogy kenterbe veri a Ragyogást. Mert nem is
de közben mégis.
Lebilincselt. Az ágyhoz, vagy a buszhoz, vagy ahol éppen olvastam a könyvet.
Akkora történetet fabrikált, egyszerűen képtelenség nem szeretni.
Nem tudok értelmeset írni, aki olvasta a Ragyogást, azonnal szerezze be EZT is, aki pedig nem olvasta, az nagyon gyorsan hajtsa fel egy antikváriumból, mielőtt a Dokiba belekezd. A Ragyogás egy kiváló King-mű, de ettől a könyvtől, még kiválóbb lesz.
Ennyi.
Értékelés: 5/5
Európa, Budapest, 2014
576 oldal

2014. június 24., kedd

Stephen King - Joyland

Nos, hát hol is kezdjem?
Nem egy megszokott pörgős eseménydús King-sztori. Nem rossz, de határozottan nem zseniális alkotás. Gyorsan emészthető, könnyű kis nyári, tóparton, nagyon unatkozós délutánra való olvasmány.
Egy ici-picit többet vártam, de azért így sem okozott csalódást. Nagyon szimpatikus volt benne minden karakter, annak ellenére, hogy egyikük sem volt egy túl izgalmas személyiség. Hétköznapi átlagos emberek, átlagos gondokkal, és átlagos élettel. 
Azért az unalom ellenére nem tudtam letenni, így azért nem tudom lehúzni, na. Olvasmányos, a fordítással sem volt gondom, érezhető benne King tapasztaltsága, és azért a végére nem okozott csalódást.

Mindenképp megéri elolvasni, mert a Joyland-en keresztük, Mesterünk egy új oldalának részesei lehetünk.
Értékelés: 4/5
Európa, Budapest, 2014
320 oldal

2014. június 19., csütörtök

Stephen King: A Setét Torony – A hármak elhívatása (A Setét Torony 2.)


Össze sem lehet hasonlítani a Harcossal. Még több kérdést vet fel, de a könyvbe nem tudok belekötni. Örülök, hogy folytattam, és nem álltam le az első kötetnél. 
King, azért mégis csak King. Nem horror, és nem véres, viszont cserébe, egy olyan világba vezet, amit én is szívesen megismernék… és meg is fogok.

Értékelés: 5/5

Európa, Budapest, 2004

460 oldal

2014. május 15., csütörtök

Stephen King - A Setét Torony – A harcos (A Setét Torony 1.)


Hát nem győzött meg. 

Ide-oda kapkodtam a fejem, de igazából semmi nem történt. 
Rengeteg kérdést hagy maga után, totál összecsapottnak tűnik az egész. 
Annyira odáig van érte mindenki, jobbra számítottam. Értem én, hogy fel kell vezetni a dolgokat, hogy a többi kötetben minden kibontakozhasson, de az első kötetben valami kedvet kéne csinálni az olvasáshoz nem? 
Lehet, csak én vagyok gyengeelméjű, és gond van a felfogókámmal, de nekem ez totál zagyvadék volt. 
Ha nincs az utószó, amiben erre-arra ad némi magyarázatot, tuti nem veszem a kezembe a második részt.


Értékelés: 3,5/5
Európa, Budapest, 1998.
250 oldal 

2014. május 7., szerda

Stephen King - A remény rabjai


Hát ez kemény menet volt. Még WC-re is elfelejtettem kimenni. Ilyen gyorsan még egy könyvet sem sikerült elolvasnom. Ez valami eszméletlen! A filmet már vagy ezerszer láttam, de ez a könyv… hhúúúúúhhhhh. 

Sokkal jobb. Nem tudok mit írni, ittam minden szavát, és sajnálom, hogy ilyen hamar vége van. 
100 csillagot adnék. :)

Értékelés: 5/5

Európa, Budapest, 2003.

680 oldal

2014. április 1., kedd

Stephen King - Minden sötét, csillag sehol

1922:
Szóhoz. Sem. Jutok.
Imádom az utólag elmesélt sztorikat, pont ezért tartozik a Dolores is a kedvenceim közé. Mesél, mesél, néha utalást tesz a jelenre, majd újra folytatja ahol abbahagyta. Minta nekem mondaná, csak nekem. Tátott szájjal
ettem-ittam olvastam minden szavát.
Rögtön rátér a lényegre, jajj bizony én nagyon rossz ember vagyok, csúnya dolgot csináltam, de Isten a tanúm, nem gondoltam hogy ez lesz a vége. Hát én sem. Tényleg nincsenek szavaim, egyszerűen: hú. King olyan, akár egy hullámvasút. Lehúz a mélybe, aztán úgy felvisz a csúcsra, hogy pillázok nagyokat. Elszálltam a történettel.
Óóóó. Wilf, te állat.
A dagadt sofőr:
Kedves Stephen King! Hát bazdmeg!
Egyáltalán nem annak indul a dolog, aminek gondolom, sejtem persze már az előadás után, hogy lesz valami „jaj ne csináld ezt” gondolatom a főhős felé, de azért inkább hagyom nyugiban hagy csinálja amit akar. De basszus-basszus-basszus ilyet írni.
Soha nem ragadta még meg King ezt a témát, ennyire részletesen. …és valahogy soha nem is vártam volna tőle, hogy erről fog írni. De megtette.
Ez valós probléma, rengeteg üzenetet hordoz ez a rövidke kis szösszenet, ami lebilincsel, és együttérzést(!) vált ki. Ezt az érzelmet még egyik irománya sem tudta kiváltani belőlem.
Amit aztán Tess művel, ahogy gondolkodik, egyre inkább hasonlít a Bilincsbenből Jessre, még a nevük is azonosan cseng. Csak itt a Macskája és Tom(tom), a beszélgetőtársak. Nagyon elszomorodtam, amikor megírja a levelet, mert azon drukkoltam, hogyha az előző sztoriban nem került reflektorfénybe Wilf, akkor Tess is meg tudja csinálni. Meg kell csinálnia!!!!! Ennyit érdemel.
A vége nyitva maradt, de tudom, hogy sikerült neki.
Hosszabbítás jutányos áron:
Hát csalódtam Kingben. Ez szimplán gonosz. Akármennyire utálok (gyűlöletről szó se essék) valakit, ezt nem tudnám megtenni. Igaz, hogy tök igazságtalan Dave sorsa, de erről Ő tehet. Egyszerűen nem tudom sajnálni azokat az embereket, akik hagyják magukat kihasználni. Szóval ez baromira nem jött be.
Egy jó házasság:
Gondolom ezeket az apró kis részleteket, hogy hogyan és mitől jó egy házasság a saját tapasztalataiból merítette. Nagyon tetszett a leírás, minden kis apró részletre odafigyelt, kielemezte, húú. Elhiszem neki, hogy tényleg ilyen.
Álmomban sem gondoltam, hogy mi lesz a végkifejlet, elkerekedett a szemem amikor megtalálta azokat a bizonyos dolgokat Darcy. Szegény Nő.
Én, a helyében tuti nem így cselekedtem volna; egyszerűen ránézni se bírtam volna többé Bobra, nem hogy hozzáérni! Brrr!!
Bár azért megoldotta a dolgokat, meg kell hagyni. Nagyon is jól.
A négy irományról, összességében az a véleményem, hogy a cím, nagyon találó. Az emberi lélek legsötétebb zugaiba kalauzol minket, és nagyon hitelesen mutatja be, hogy mennyire gonoszak, és közönségesen tudunk lenni, ha az érdekeink úgy kívánják. Egyszerű színtiszta gonoszság. Az összes műtől a hideg ráz. Leginkább a Hosszabbítás jutányos áron az ami TÉNYLEG a rosszindulatról szól. A többiben mindenkinek megvan az oka a cselekedetre, de ebben az egyben, csak a főszereplő saját hülyesége az, ami miatt másoknak árt. Irigységből. Talán ezért nem tetszett annyira, mert nem tudta semmivel ellensúlyozni a rosszat.
Az Utószó pedig annyira meglepett, és lenyűgözött, jó lett volna több könyvében ilyet olvasni. Annyira jó volt így közvetlenül Tőle megtudni, hogy melyik ötletet honnan merítette. Így még valóságosabbak a sztorik. Imádtam az összeset, de nálam a A dagadt sofőr az ABSZOLÚT GYŐZTES.

Értékelés: 10/5 :)

2014. február 26., szerda

Stephen King - Halálsoron

Cselekményleírás!
Fura, de nehezen álltam neki. Előbb láttam a filmet, és az annyira megérintett, hogy féltem, ha olvasva látom akkor még jobban kikészülök.
Elkezdtem olvasni, de nyögve nyelősen ment, mert nem akaródzott a dolog úgy, hogy tudom a történet végét. Félretettem egy kis időre, ekkor a harmadik rész elején jártam. Öt másik könyvet olvastam el közben…
Tegnap valahogy megint a kezeim közé került, és elkapott valami furcsa érzés, egyszerűen nem tudtam letenni. Lefeküdtünk aludni, és pedig a kezemben szorongattam a könyvet, hogy olvasnom kell. Akármeddig jutok, egykor alvás, hogy ne legyek másnap mosottsz*r
Aha. Egyszerűen nem bírta abbahagyni. Nem. Végig. Kellett. Olvasnom.
Hiába gyilkos volt, Del a szememben, egy védtelen, nagyon egyszerű, de jóságos ember volt. Előre rettegtem a kivégzésétől, és óóóó, hogy gyűlöltem Percyt az a nyamvadt kis nyomorékot. Szinte én is éreztem az égett hús szagát. Hideg rázó érzés volt.
Gyűlöltem Percyt. Még Kölyök is sokkal szimpatikusabb volt nála, vicces volt ahogy szívatott mindenkit.
Amikor Paul a munkatársaival elmondta a feleségének, hogy mi a helyzet, az meg kifakadt, hogy ezt nem lehet hagyni, nem tehetik ezt egy ártatlan emberrel, eltört a mécsesem. Zokogni azért nem zokogtam, de patakzottak a könnyeim. Soha nem voltam egy érzelgős, de most gyűlöletet éreztem, King iránt.
Megteremt, aztán mint aki jól végezte dolgát, MEGÖL egy ilyen karaktert? Hát milyen ember csinál ilyet?
…és tudom, hogy meg kellett tennie, hogy ilyen csodálatos regényt tudjon írni, de annyira elszomorít, és tele leszek rossz érzésekkel, mintha legalább az egyik jó barátom halálos ítéletét mondta volna ki.
Igen, azt hiszem John Coffey mindenki jó barátja volt… hiányozni fog.
ezennel fogadom, hogy előbb mindig a könyvet olvasom el, és aztán nézem meg a belőle készült filmet
Értékelés: 5/5

Stephen King - Borzalmak városa

Cselekményleírás!
Életem eddigi legjobb vámpíros könyve, aminek úgy kezdtem hozzá, hogy gőzöm sem volt, miről szól. Azt hiszem, mostantól minden könyvet úgy fogok olvasni, hogy nem nézek bele a fülszövegbe, nehogy bármilyen sejtésem is legyen, miről szól a történet. Ezerszer élvezetesebb volt így olvasni!!
Szinte összehasonlíthatatlan az újabb könyveivel. Itt van mondjuk a Duma Key. Ezek után, én nem is hiszem, hogy azt is King írta (lehet át is írom az értékelésem), annyira más a stílusa, a hangulata az egésznek.
Szépen lassan, de erőteljesen építi fel a könyvet, kaotikusnak látszik az egész, mégis érezhető benne a rendszer.
A szereplőkről már az elejétől kezdve lehet tudni, hogy jó, vagy rossz emberek, de a városban élők inkább emlékeztetnek, egy párszáz lelkes falura, mint egy városra. Mindenki ismer mindenkit, mindenki tud mindenkiről mindent, de amikor meghal a Glick fiú, és elkezdődnek a furcsaságok, akkor már senki nem annyira figyelmes a másik iránt. Egyre több lesz a hulla, aztán egyre több hulla tűnik el, és ahogy szokott: összeverődik egy kis csapat, akik először saját magukat is őrültnek tartják a feltételezéseik miatt, majd kezdenek rádöbbenni, hogy nem, bizony nem őrültek meg, és átveszi minden érzelem helyét: a rettegés.
..de olyan szinten, hogy kijöttem éjszaka inni egy pohár vizet, és a hűtő kattant egyet én meg úgy megijedtem, hogy kiesett a kezemből a pohár. (még jó, hogy műanyag volt)
Szinte minden harcolni akaró szereplő a kedvencem volt.
Ki is borított rendesen King, hogy sorra öldöste őket, egyesével. A doki halála a legszörnyűbb, a pappal meg hát nem is tudom… a halál is rosszabb, mint ami vele történik.
Az egyetlen biztos pontom, Ben volt. Valahogy éreztem, hogy ő nem fog meghalni. Nagyon sajnáltam, amikor megtudta, hogy Su-t is elkapták és hogy neki kell elintéznie. Annyira beleéltem magam a helyzetébe, hogy egy könnycseppet is elengedtem, ahogy a békésen mellettem szuszogó Atimra néztem. Szívszorító érzés volt. Nem lettem volna Ben helyében.
Nem azért volt biztos, mert az elején egy férfi és egy gyerek van, akik Mexikóig menekültek (itt lámpa gyúlt: jééé akkor Mark sem hal meg), hanem mert nélküle olyan reménytelennek tűnt volna minden próbálkozás. Ő volt a szív, akkor is, ha hivatalosan Matt volt az összetartó erő. Egy kórházi ágyról, nem sok mindent tehet azért az ember.
Persze a vége a történetnek, hogy megölték a főgonoszt, Barrow-t (milyen gonosz vámpíros neve van). Vagyis azt hittem, hogy ennyivel le van rendezve a dolog. Az egész város átalakult, s mivel a végére csak Ben és Mark maradt élő és ember, menekülni kényszerültek.
Amikor pedig azt hittem, hogy tényleg vége, Ben és Mark visszamentek….

Értékelés: 5/5

2014. január 13., hétfő

Stephen King - A coloradoi kölyök

Kingről nem mondok ilyet, de ezt UTÁLTAM. 
Ez olyan, amikor előre szólnak, hogy nem lesz befejezés, de te mégis csak egy King rajongó vagy, és ismered a Mester műveit, azt gondolod, hogy hazudik. De nem. Tényleg nincs vége. Lóg a levegőben a sztori. A mai napig nem tudom, hogy került oda a férfi, és hogy miért… idegesítő.

Értékelés: 1,5/5

Stephen King - Bilincsben

Cselekményleírás!


Hát amikor úgy döntött, hogy felvágja az ereit, pihentettem egy hónapig. Nem lettem volna Jessie helyében, főleg, hogy 4 ember vitatkozott a fejében. Így jár az, akit gyerek korában molesztál az apja, és egy lezbi a szobatársa. Bedilizik. Jó volt olvasni, sajnáltam Jessie-t, de a kutyát jobban.

Értékelés: 3,5/5

Stephen King - Dolores

Az egyik kedvencem. Hogy mikre nem képes egy asszony a boldogságért. Szomorú, és bátor. És ahogy a vén Dolores elmeséli, becsinálok rajta, imádom az öreglányt. Állati nagy arc. A sztori? AZ is állati.

Értékelés: 5/5

Stephen King - Rémület a sivatagban


Tak!!!!!! A város neve Reménytelenség, de valóban elveszítenéd a reményt? A reményt nem lehet elveszíteni, csak kell egy jó terv. A gonoszt le lehet győzni. Istennel, vagy nélküle, de inkább vele. Hidd el sikerülni fog. A borzongás garantált, közben tanulsz egy csomó új szót, sajnálsz egy csomó régóta halott 
bányászt embert, plusz a friss hullákat is. Főleg a pici lányt. 

De aztán megnyugszol. Tak!!!!


Értékelés: 5/5

Stephen King - Hasznos Holmik

Cselekményleírás!

Én is bemennék a Hasznos Holmikba, és biztos, hogy találnék valami egészen különös dolgot, amire eget rengető szükségem lenne, égetne a vágy érte, és gondolkodás nélkül nem foglalkozva a következményekkel, megtenném az apró csínyt, bármi legyen is. Hiszen APRÓ. NEM LEHET BELŐLE BAJ. 

Annyira valóságos, mégis hihetetlen a történet, hogy nem azt éreztem, hogy valami jót olvasok, hanem azt, hogy én is benne vagyok a történetben, és ez félelmetes és zseniális. Egyszerre vagyok a fájdalmával és titkaival viaskodó Polly, a nyakig pácban ülő Rosszcsont, a semmit sem értő Alan, a könnyen rászedhető Ász, a szófukar, magának való Nettie, a bűntudattól, és félelemtől szenvedő Brian és a többi szereplő is. Mindegyikük én vagyok, de leginkább Leland vagyok. LELAND GAUNT. Róla keveset tudunk meg a leírásból, mindenki olyannak látja amilyennek szeretné, és ő bizony alkalmazkodik az igénykehez. De még mennyire, hogy alkalmazkodik!!! 

A történet gyorsan kibontakozik, az események pillanatok alatt felpörögnek, majd egy gigantikus csúcsban robban az egész, mindenki szemesül a kis csínnyel amit elkövetett, mindenki észbe kap, és ellenségből újra barátokká válnak, a gonosz pedig bár elmenekül, amiért jött, azt nem kaparintja meg, és üres kézzel távozik. A távozás lélegzetelállító, látványos, és hihetetlen. 

A történet a maga módján hepiend, mert igaz, hogy rengetegen meghalnak, és igaz, hogy a város darabjaira hullik, de az életben maradottak újra megtalálják önmagukat, és esélyt kapnak az újrakezdéshez. 

Zseniális olvasmány, az egyik legjobb könyve a Mesternek.

Értékelés: 5/5

Stephen King - Halálos árnyék

Abszolút kedvenc. Mosd magad tisztára, győzd le a sötét oldalad. A megtestesült gonosz énedet. Csúcs.

Értékelés: 5/5

Stephen King - A rémkoppantók

Szerettem olvasni, mert King, és nem tűnt fel, hogy 1000 oldal, és igazából egy csomó ideig semmi nem történik…. Nagyon sok szereplőbe néha belezavarodtam, de ami tuti, hogy az elején nagyon ellenszenves alkoholista fickó lett a végére a Hősöm. Meg mindenkié. Fura egy ufós sztori az biztos. Bár nem értem, hogy a kis srác, hogy kerül a fészerbe abba a trutymóba, amikor elvileg egy másik univerzumban, vagy legalábbis bolygón kéne lennie. Vagy csak a tudatát röpítik át? Ez itt nekem homály. Olyan primitív ez a fészeres megoldás. Többet vártam volna. 

De összességében nagyon jól össze van rakva, és fel van építve a történet. DE! Nem olvasnám el még egyszer.


Értékelés: 3,5/5

Stephen King - A sárkány szeme

Ez a könyv a bizonyíték, hogy King bácsinak megy a mesemondás. Ittam minden 
szavátsorát a könyvnek, és szerettem, hogy hepiend. Szerettem. Nagyon.

Értékelés: 5/5

Stephen King - Christine

Egy autó, ami él? Ki talál ki ilyen blődségeket? Hát persze, hogy King. Ja, és olyan sztorit kanyarít belőle, hogy az eszem 
faszom
megáll. Be nem ülnék abba az autóba. Az maga a gonosz. A csábító, hívogató, negédes gonosz.

Értékelés: 5/5

Stephen King - Tűzgyújtó

Ezt még akkor olvastam, amikor benzinkúton dolgoztam, és éjszakánként rengeteg időm volt. Négy éjjel alatt végeztem ki, azóta elolvastam még egyszer, és még jó párszor el is fogom, és nem csak azért, mert alapból érdekel a telekinézis, hanem mert szeretem az olyan embereket, akik mindent megtennének a családjukért, és Andy ilyen ember. ..és az ilyen manapság ritka. Hiányzik.

Értékelés: 5/5

Stephen King - A holtsáv

Cselekményleírás!
A balesetig nagyon szerettem a történetet. Utána MÉG JOBBAN. Ahogy leírja a kómában töltött időt, ahogy megéli Johnny, az valami eszméletlen. Ahogy próbálkozik szegény…. 
… az ébredés nagyon nyomasztó, és rémítő, főleg hogy Sarah nincs ott vele. Közben olvasod Greg sztoriját, akit mélységesen utálsz, és megvetsz, és szánod is, de félsz is tőle. Amikor pedig rájössz, hogy Johnny mit tervez, kétségbe esel. Persze, neki ez a legjobb eshetőség, hiszen az életének nincs már más értelme, csak hogy mások halott, vagy eltűnt, esetleg minden más problémától küszködő rokonaikat megkeresse, mondjon róluk valami biztatót. Ez nem neki való. Megment egy rakás életet. A nővér kisfiát. Megtalálja az orvosa Édesanyját. Leleplez egy sorozatgyilkost. Megment több tucat gimnazista életet, de a sajátját nem tudja. 
Ráadásul úgy néznek rá, mint egy űrlényre, kinevetik, kételkednek benne, bántják, félnek tőle. Az élete szomorú, és boldogtalan. Élhetetlen. Együtt érzek, és megértem. Csak boldog akart lenni.

Értékelés: 5/5