Ez most nem nyert.
Nem mondom, hogy rossz, mert olvasható. De amennyire lelkesen kezdtem hozzá a korábban olvasott értékelések, és könyvajánlók hatására, úgy, fordított arányosan, ahogy haladtam az olvasással, ez a lelkesedés kezdett alábbhagyni.
Öt csillagról indítottam, annak ellenére, hogy a főszereplők, szinte mind ellenszenvesek. Boris a kivétel.
Mila egy önmarcangoló szerencsétlen, sajnáltatja is magát, ha nem is a társai előtt, de önmagában, és ez engem egyáltalán nem izgatott, nyomozzál basszus, nem kell itt a rinya.
Rosa is egy segg, a főfelügyelőről nem is beszélve.
Gavila doki pedig ahhoz képest, hogy „külsős” nagyon ki van nyalva a hátsója, övé az utolsó szó, mert hát nyilvánvalóan ő a nagyonokos. Mondjuk, hogy az is.
A többiekről szót sem ejtenék, nem lényeges elemei a történetnek.
A harmadik hulla megtalálása után azt mondtam, hogy akkor ezt most én itt abbahagyom. Nem létezik ilyen, hogy egy csapaton belül ilyen dolgokat egymás elől el tudjanak, el akarjanak titkolni. Ez mi???? Mintha meg sem akarnák találni a gyilkost.
Elkapnak mindenféle elmebetegeket, akiknek valamilyen módon közük van Albihoz, de aztán a végén persze semmire nem jutnak. Amikre rájönnek, és elősegítik a nyomozást, azok annyira felületes és elcsépelt módon vannak összeszedve, mintha a kisujjukból szívták volna ki. Egyszerűen csak rájönnek. Baszki, én is akarok ilyet.
Amikor meg előszedik az apácát, akinek van egy enyhe ragyogása röhögnöm kellett. Hát persze. Mert ez nagyon hitelessé teszi ám, de tényleg. Szóval ezt inkább hagyjuk csak meg King bácsinak.
Aztán ahogy Rosa, majd Gavila kis dolgai kiderülnek, akkor már káromkodtam magamban? EZT NEM HISZEM EL! Ez egy szar. Ha nem úgy vagyok vele, hogy ötven oldal biz' ki nem fog már rajtam, akkor bedobom a sarokba a könyvet. De kitartottam. Nyugtattam magam, hogy azért hátha elkapják a pasast.
A végéről inkább nem is mondanék semmit. Baromi nagy hepiend. Haha.
Értékelés: 3/5
Alexandra, Pécs, 2013
512 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése