Letehetetlen: Ezzel nagyon vitatkoznék. Csak azért nem tettem le, mert alig 200 oldal. Nehogy már ne bírjam magam átrágni rajta.
Pszichokrimi: Én inkább azt mondanám, hogy PSZCIHO-UNALOM.
Semmi nem történik, egyszerűen semmi. Itt-ott alszik, itt-ott zuhanyzik, rinyál, hogy hozzá kell nyúlnia a félretett pénzéhez, és a többi.
Ismét alszik itt-ott, aztán végre történik valami, és találkozik egy gyerekkel, aki nyomozósdit akar játszani.
Aztán sitty-sutty ki is nyomozzák a dolgokat, a lehető legegyszerűbb módon, amit persze a rendőrség nem tudott megcsinálni, mert fene mód felületesek; a végére elkapja a gyilkost, persze előtte az jól megagyalja; aztán hipp-hopp vége mindennek, és boldogan él a közben halott apja kegggyetlen mennyiségű vagyonának a felével, amiből megveszi az eldugdosott álomházikót.
Hagyjuk már.
Egy ilyen témát feldolgozó regényt nem lehet 200 oldalban összecsapni. Egy vallási fanatikus gyilkos-t, aki egyértelmű, hogy totál elmebeteg, nem ilyen könnyű elkapni, és nem oldódik meg ilyen könnyen az ügy. Semmi feszültség, de semmi az égvilágon.
Esti mese gyerekeknek.
Ja! Igen, majd kifelejtettem: Ez a sok bibliai idézgetés, nagyon idegesítő volt benne. Kit érdekel? Úgy is átugrom…Pff.
Értékelés: 1,5/5
Animus, Budapest, 2011
206 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése