Hát aztarohadt…….!!!!!
Olvasom, olvasom, nem számítok semmi érdekesre, és az első 30 oldal után úgy meglepődök, hogy kettéáll az agyam.
Ahogy Bloch levezeti Mr. Bates gondolatait, ahogy utálja Anyát, ahogy utána keresi és kiakad ha nincs mellette, és elméletben levezeti mit mondana, és ahogy ezen vitázik magában, hogy mi is a helyes az kész. Komolyan 3-szor is el kellett olvasnom az elején levő részeket amikor Norman beszélget magában/val. Mint egy totál elmebeteg, és ez nekem úgy ahogy van át is jött. Először azt hittem, hogy ez az író egy idióta, hogy lehet ilyen összevisszaságot írni, hogy nem értem meg?! …vagy csak én vagyok ilyen csökött agyú, hogy nem fogom fel elsőre?!
De miután beindul a történet, és a többi szál is bekapcsolódik, kiderül, hogy itt senki sem idióta, és sikerül felfognom Norman gondolatait, amik azért vannak ilyen hülyén leírva, mert ilyen hülyén gondolja őket.
Ja, és még egy kukkoló is a rohadék. Szegény Mary csak eltéved egy szobát akar, és ennek az a vége, hogy elveszti a fejét. Mondjuk vártam volna néhány részletet is, hogy itt a fülét vágja le, ott szúrja meg a késsel, nem csak a kaszabolás tényét. Nem tudtam, hogy Norman miért nem dugja végre az elmebeteg gyilkos anyját egy elmegyogyóba, mert totál sárgalapos, de ha belegondolunk a kicsi Norm is az, mert nem tud élni az anyja nélkül.
Az első mondattól kezdve utálom szegény dagat csórikámat, pedig olyan nyomorult. 40 évesen, hót szüzen, a pornóival, meg az emberevő inkáival nem túl kívánatos egyén, amolyan életképtelen Anya kicsi fia. Ahogy az anyja is mondja neki, Anyámasszonykatonája.
A második gyilkosság kiszámítható volt. Odamegy a nyomozó, nem talál semmit, de pechére meglátja az öregasszonyt az ablakban. A hülye meg annyira erőszakos, hogy hiába akarja Norm lebeszélni a találkozásról nem tudja. Ennek persze az a vége, hogy a mama borotvával kidekorálja az arcát. Ekkor leszidja anyát, hogy milyen butaságot csinált, de végül is megnyugtatja magát, hogy nem volt más választás, hisz a nyomozó mindent kiderített volna, ha anyával beszél és… és Arbogast is megy a kocsijával együtt a mocsárba. Hm, milyen jó hogy kéznél egy nagy mocsár.
Mary pasija egy nyámnyila kis hülye. A húga viszont, kétségbeesett, bármire képes. Amikor a seriffre sem számíthatnak már, elmennek a motelba megnézni maguknak ezt a fickót, aki „tiszta mint a hó”. Kitalálnak egy totálgáz és béna, átlátható sztorit, hogy ők egy házaspár akárhonnan, és itt akarnak megszállni, mert fordulójuk van.
Norman felkészülten várja őket, de Lila mégis megtalálja a nővére fél pár VÉRES fülbevalóját. Így kieszelnek egy újabb béna fedősztorit, hogy a csaj elmegy a seriffhez, a csóka meg addig szóval tartja a motelost.
Ezután pedig a nagy csattanó. Felkiáltottam volna, ha nem alszik mellettem a Párom. A könyv ekkor válik ZSENIÁLISSÁ és elszomorodok, hogy már csak pár oldal van hátra, pedig én ezt AKAROM MÉG sok oldalon keresztül.
Hülyének néztem én is a seriffet, amikor mondja, hogy de hát már 20 éve halott Mr. Bates anyja, mert a leendő férjével öngyilkosok lettek. Akkor hogy lehet, hogy Norman beszélget vele, és hogy lehet, hogy még EMBERT ÖLNI is képes??
Elmebeteg. Zseniális. Mindenkinek ajánlom, aki azt gondolta (mint én), hogy Kingnél nincs jobb. Pedig van.
Értékelés: 5/5
