Erik Axl Sunds - Bomlás (Viktória Bergman-trilógia 1.)

Cselekményleírás!

Aztamindenit! Nem volt ez rossz! 

Igaz nem teljesen olyan, mint amire számítottam, és nem is lelkesedtem közben annyira az olvasásért, de az utolsó száz oldalon kitett magáért a könyv, és felpörögtek az események. 

Kicsit olyan sehová sem haladunk érzésem volt olvasás közben, egyre több a hulla, ráadásul gyerekek, de eredmény semmi, csak egy helyben topogás. Az ég világon semmi nem történik, tényleg, semmi. Egy kis családi gond itt, családi gond ott, közben mindenki nagyon elfoglalt, de azért mégse történik semmi.

Sofia is és Jeanette is magukkal vannak elfoglalva. 

Valahogy az elejétől fura volt mindkét nő, maguknak valóak, a férfiak által kicsit lenézettek, olyan egyértelmű volt, hogy egymásra találnak. Meg hát két pasi írta a könyvet, szóval nem is értem mit csodálkozok, hogy ennyire összemelegednek. Főleg, hogy a pasijaikkal is csak a gondok vannak.

Amikor Viktoria Bergman bejön a képbe, és egyre több szerep jut neki, felpattant a szemem, és elkezdtem falni az oldalakat. Onnantól kezdve totális 5 csillag a könyv. 

Eszembe nem jutott, hogy ez lesz a vége, és a három nő kapcsolata ebbe az irányba fog terelődni, a vége is ütött. De nagyon nyitva hagyta a kiskaput, szóval MOSTAZONNALDERÖGTÖN kell a második rész!

Értékelés: 4,5/5

Stephen King - Az 1-2.

Cselekményleírás!

Még mindig a könyv hatása alatt állok, semmilyen gondolatom nincs. Természetesen nagyon tetszett, hiába 1400 oldal, nincs benne felesleges szócséplés, mindennek helye van. Ahogy felépíti időrendben az egész történetet ugrál a történetek között, az még élvezetesebbé teszi. 
Egyetlen dolog van ami miatt levontam fél csillagot: komolyan kellett bele, hogy mindenki végigmenjen Beverlyn 11 évesen?????

Értékelés: 4,5/5

Thomas Harris - Hannibal (Hannibal 3.)

Annyi minden zavart a könyvben, de egyszerűen nem lehet nem szeretni. 

Végre leginkább Lechter doki áll a középpontban, imádtam a stílusát. Igaz, nem kicsit sznob, de van benne valami ellenállhatatlan. Staling is érzi ezt. 

Főhősnőnk elképesztő nyomozásba fog, miközben mindenki megpróbálja aláásni a tekintélyt. Krendler egyenesen idegesített, legszívesebben bemostam volna neki egyet. Tipikus egoista soviniszta barom. Mason-ról meg inkább ne is beszéljünk. Egy görény. Sokkal undorítóbb és alávalóbb Lechternél. Irtóztam tőle, nem csak a kinézete miatt, hanem a gyerekek miatt. Igazi elmebeteg. 

Barney, a jó öreg Barney, van sütnivalója, helyén van a szíve, örültem, hogy kapott némi szerepet. Meg hogy nem adta el magát… teljesen. 

A vége nagyon meglepett, egyáltalán nem ilyen befejezésre számítottam, és ezért egy picit csalódott is vagyok, mert Starling nyomozóból nem néztem ki ilyeneket… meglepett, na. Kíváncsi vagyok az utolsó részre, ezek után Harris mit tudott még kihozni a történetből, Hannibálból. A vörös sárkány-t, és a Bárányok hallgatnak-ot nem tudta felülmúlni, de azért ott van a toplistán.

Értéklés: 5/5

Max Allan Collins - Gyilkos elmék: Egy fenevad profilja

Néztük a sorozatot, és kedvet kaptam a könyvhöz. Picit előrébb járt a történetben, de ugyan úgy fenntartotta az érdeklődésemet, mint a sorozat. Némivel többet mutat meg a gyilkos gondolataiból, és indítékaiból mint a filmben, így élvezhetőbb is. A nyomozás így már nem tűnik olyan sitty-sutty gyorsnak, azért olvasva nem 45 perc volt :D 

Jól felépített olvasmányos történet. Fél csillagot azért vontam le, mert bárkit is vittek be gyanúsítottként, kiszámítható volt, hogy nem Ő lesz a gyilkos, és hogy csak az utolsó 10 oldalon fogják elkapni. Ahogy a sorozatban is lenni szokott.

Értékelés: 4,5/5

Dennis Lehane - Egy pohárral a háború előtt ((Kenzie-Gennaro 1.)

Hát nem egy Viharsziget az biztos. Mintha egy Lawrence Block könyvet olvastam volna, ami nem lett volna gond, ha ez nem egy Dennis Lehane történet. Tényleg. Imádom Block-ot. 

Ez a könyv sablonos. Szexi nyomozópáros, elmebeteg sittes haver, négerek, politikusok, bandaharc, zsarolás, gyerekbántalmazás, minden ami szem-szájnak ingere. A könyv fürdik a mocsokban, egy olyan gusztustalan kis világot tár elénk, hogy a végén tényleg hányni fogok. 

Jó filmet lehetne kanyarintani belőle, de egyszernézős lenne, az tuti. 

Összességében azért jól fel van építve, apránként adagolja az új infókat, fent tartja a figyelmet, és szórakoztató, de nem lett a kedvencem.

Értékelés: 4/5

Izing Róbert - Támadás az űrből!

Cselekményleírás! 

Ekkora idealizált, utópisztikus világképet én még nem pipáltam. Annyira gyönyörű, és csodálatos lenne, ha a könyvben leírtak megvalósulnának. Végre egy tökéletes Magyarországon, sőt, egy tökéletes Világon élhetnénk. Elbírnám képzelni. Magyarok mint Nagyhatalom. Beszarás. 

Arról nem is beszélve, hogy ez a könyv akkorát fricskáz Amerika orra alá, hogy gyönyörűség volt olvasni. Kíváncsi vagyok azért mit szólnának, ha lefordítanák és náluk is kiadnák. Biztos lenne felháborodás meg hiszi, hogy jött egy magyar srác, aki úgy döntött, hogy felvázolja a magyar Függetlenség napját! Nem bírok betelni a gyönyörűségtől. 

Ilyen zseniális könyvet komolyan mondom, rég olvastam. Tele van mélyenszántó elgondolkodtató fejtegetéssel, ami egyrészt nagyon elszomorít, mert elénk tárja a valóságot, hogy mennyire szarik az emberiség a Bolygóra amin él, az a tipikus magunk alatt vágjuk a fát eset. 

Vicces, ahogy az idegenek gondolatmenete felvázolja, hogy miért jönnek ide, miért akarnak megtámadni, miért akarnak kicsinálni minket. Még drukkoltam is nekik! Ha az embereknek nem is, de a Földnek egész biztos jót tenne egy – a vizeinket óvó idegenlégió megszállása. De még mennyire. Szóval az egész felvezetés, minden totál kerek.

Alig 300 oldal a könyv, de szinte minden oldalon valami újabb fordulat és meglepetés tódul az arcunkba, azt sem tudtam hová kapjam a fejem. Van benne dráma, izgalom szerelem, fröcsögő űrlénybelsőségek, meg kilapított fejek, és mekkora humora van már az egésznek. A főcsata, naná, hogy október 23-án zajlik. Mikor máskor. Mit nekünk szabadságharc. Lenyomjuk a hardverziót is három óra alatt. 

Buga Jóskáról ne is beszéljünk. Mekkora forma már! Kicsit pesti stílusban nyomja, de aztazeget. Amikor bemutatkozik, az állam leesett a helyéről. 

Nem olvastam még olyan könyvet, ahol ugrál a nézőpontok, és a karakterek gondolatai között az író. Egyik pillanatban még a professzor morfondírozását olvassuk, a másik pillanatban már Szabó ezredes dünnyög magában, és így tovább. Színesebb lett tőle az egész. 

A kedvenc karakterem az összes közül Ethan. Komolyan beleszerettem. :D 

Értékelés: 5/5

José Saramago - Vakság

Kemény dió ez a könyv. 

Ha pár évvel korábban kerül a kezembe, néhány fejezet elolvasása után összecsapom, és röhögök egyet, hogy Mi ez a szar? 

De szerencsére most vettem a kezembe, és lenyűgözött. Kicsit hatásvadász, és túlteng közhelyes kifejezésekkel, de attól még nagyon is jó gondolatai vannak a társadalomról. 

Bemutatja, hogyan lehet szépen, lassan, végérvényesen kifordulni önmagunkból, s mindezt miért is? Némi ételért. 

Nem látunk, másrészt ki vagyunk szolgáltatva másoknak, nem számíthatunk senkire, mert a bizalom észrevétlenül elszivárog máshová, és egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy állatok módjára – sőt rosszabbul – viselkedünk. 

Kőkeményen elénk tárja a társadalom gyors leépülését, és én el tudom hinni neki, hogy tényleg ez történne. Ha nem is zárnának össze bennünket, de engem így sem foglalkoztatnak a szomszédaim. Hát mi lenne akkor? Még inkább csak magammal törődnék, és aki azt mondja hogy ő foglalkozna másokkal is, az hazudik, nem vakult meg, vagy gyorsan meg akar halni. 

Brutális módon élnek a bezártak, nem is sejtik, mi történik körülöttük a világban. Abban a világban ami már amúgy nem létezik. Egyszerűen megszűnnek a társadalmi normák, totál anarchia van.
A punkok már partiznak, ők leszarják hogy vakok:D

Erőszakolják, ölik egymást az ételért, van aki beletörődik és elfogadja, van aki küzd. 

Vannak nagyon vicces részek benne, főleg, amikor szánalmat éreztem a szereplők iránt, akaratlanul is elnevettem magam. Mert tényleg szánalmas amit művelnek. Pedig emberek. Volt rész, amin eltátottam a számat, és volt rész, amin mélységesen felháborodtam, vagy a könnyeimet törölgettem. 

A vége nagyon meglepett, de utólag belegondolva, szép kis lecke volt. 

Adott egy ország, és egyetlen ember, aki ér valamit.

Értékelés: 5/5