Hát hú-ha.
Egy újabb hirtelen felindulásból elkövetett olvasás áldozata lettem. Ez a pár száz oldalacska igazán nem volt sok, de annál inkább sokkolt.
Tátott szájjal olvastam.
Szinte én is éreztem az illatokat, mit éreztem(!), még akár meg is tapinthattam volna a levegőben őket, annyira vibráltak.
Semmiképp sem sorolnám be a horror műfajába; A parfümből egyszerűen hiányzik a rettegés. Inkább túlfűtött szenvedély, és romantika fűszerezi, a maga nagyon groteszk módján.
A szeretet hiánya különös módon bontakozik ki benne, másra sem vágyik, minthogy elismerjék, és végre észrevegyék. A képességeivel mindent elérhet, amit csak akar. A manipuláció, amire képes, és amit lelkiismeret-furdalás nélkül meg is tesz, nem sorozatgyilkos szörnyeteggé változtatja – ahogy azt elvártam a könyv elején – hanem együttérzést, és csodálatot vált ki. Tiszta. Érzelmektől mentes, egyedül az érzékeire, pontosabban csak egyre – a szaglására hivatkozva teszi, amit tennie kell, és olvasás közben megértjük. Ő enélkül nem létezhet. Kell neki, és nekünk is, hogy létrehozzon újra valami újat, amitől minket is elvarázsol.
Befejezés, okoz némi meglepetést, számomra túl gyorsan történik – ezért a fél csillag levonás – de egyben az összhatással elenyésző kis hiányosság, amin túl tudom tenni magam. Illetve a vörös hajú lánnyal kapcsolatos „érzéseiről” olvastam volna egy kicsit részletesebben.
Kötelező olvasmány.
Értékelés: 4,5/5
Partvonal, Budapest, 2005
260 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése